Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
27 pedig a jelzáloghitelezők a megüresedett ranghelyre, vagy az annak megfelelő vételárrészletre, mint a mely a tulajdonos szeméhjes vagyonához tartozik, végrehajtást nem vezethetnek. Nézetem szerint az indokolás is, Mitteis is, logikai ugrással érvel; mert hiszen ebben az esetben épen az a törvényhozá- silag megoldandó kérdés, hogy a megüresedő ranghely, illetőleg a ráeső vételárrészlet, a tulajdonos személyes vagyonának legyen-e tekintendő, vagy pedig az ingatlant részben helyettesítő oly vagyonértéknek, a mely a dologi igényeknek is fedezetéül szolgál ? Ily formális érvelés nem vezethet megoldásra. Döntő e részben csak ugyanaz a gazdasági ok lehet, a melyekre már a confusio esetében ráutaltam; hogy t. i. az előlépés a későbbi jelzálogos hitelezőt oly előnyben részesítené, a mélyért ő ellenértéket nem szolgáltatott, minthogy ő a jelzálogos kölcsön feltételeit mindjárt eleve azon kocz- kázat beszámításával állapította meg, a melylyel reá nézve a viszonylag kedvezőtlenebb ranghelyen való kielégítés jár. Következetlen a novella szabályozása még más irányban is. Mert ha a követelés megszűnése esetén a tulajdonos rendelkezhetik a követelést biztosító jelzálogjoggal, miért ne tehesse ugyanezt akkor is, ha a követelés eredettől érvénytelennek bizonyul ? A későbbi hitelezők az érvénytelen követelést ugyanúgy veszik számításba, mintha érvényes volna; ők nem remélhetnek korábbi kielégítést, mert az érvénytelenségről nincs tudomásuk és azért épen úgy terhesebb feltételek mellett adják a későbbi rangsorú kölcsönt, mintha az előző jelzálogjog érvényes követelés erejéig állna fenn. Miért legyen ilyenkor kizárva a tulajdonos rendelkezési joga, miért lépjen elő ilyenkor szükségkép, a végrehajtást megelőzőleg is, a későbbi jelzálogos hitelező? Ez annyira inconsequens, hogy azt hiszem, a gyakorlat a novellát ebben az irányban kiterjesztőleg lesz kénytelen értelmezni. Idáig tehát a következetesség alapján is el kellene mennie a novellának a tulajdonost megillető jelzálogjog elismerésében. Az már más, jogpolitikai alapokon mérlegelendő kérdés, mennyiben czélszerű megengedni vagy kizárni azt, hogy a tulajdonos mindjárt eredetileg a saját maga javára alapítson jelzálogjogot, a tulajdonképeni tulajdonosi jelzálogjogot. Az. 27
