Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
63 térségét. Mert utóbbinak a büntetés rossz vagy szégyen, de nem végromlás és különben sem oly szégyenlősek, a kik ily foglalkozásra adták magukat. Viszont a ki az uzsoráshoz fordul, az elől legalább ideiglenesen minden pénzforrás bedugult, különben nem szánná reá magát erre a végzetes lépésre; ha már most a nagynehezen szerzett hitelt is megvonjuk tőle, a végromlásba taszítjuk. Semmis legyen minden esetre a szimulált ügylet, valamint a hitelezésnek a kamatmaximumon túli vagy feltűnően aránytalan része. A megmaradó törvényes, normalis hitelviszonyt aztán az adós vagy fenntartja, vagy megtámadja, de hivatalból megsemmisíteni felesleges. Ez az angol jog álláspontja is, míg az 1807-iki franczia törvény leszállítja az ügyletet a törvényes mértékre. Ha az erkölcstelenséget akarja a törvény hangoztatni, tegye csak azzal a féllel szemben, a ki erkölcstelen; szorult helyzetben drága kölcsönt venni nem erkölcstelenség, csak az egyén az, a ki nyújtja. Fontos újításnak jelzi az indokolás azt a negatívumot, hogy az uzsora vétségét nem teszi magánindtíványivá. A közvélemény ezt az intézkedést rokonszenvesen fogadta és a felszólalók közül egyedül Lévy ügyvéd úrban talált ellenzőre. A magam részéről nem tudok elzárkózni azon megfontolás elől, hogy tulajdonképen az uzsoja tényálladéka magában foglalja mindazon elemeket, melyek a magánindítványt indokolttá teszik. Hiszen ez a sértett védelmét czélozza, sérelmének, gyengeségének a köztudomástól való megóvását eredményezi. A jelen esetben is indokolt a régi gyakorlat fenntartásával elállni attól, hogy az embereket akaratuk ellen boldogítsuk és tapasztalatlanságukat, könnyelműségüket, értelmi gyengeségüket kikürtöljük. De meg némi finom külömbsóg is van az uzsora és a hivatalból üldözendő delictumok legtöbbje között. Az élet, testi épség és vagyon elleni bűntények többsége első szemléletre csakis egy jogellenes cselekményt mutat, melynek elkövetője azonban rendszerint ismeretlen és a melynél a hatóság kötelessége az okozót kikutatni és megbüntetni. Ezzel szemben az uzsora legtöbbnyire komplikált tényállást ölel fel, nehéz a gazdasági szolgáltatások kellő lemérése, a tényállás mindig bizonytalan és a bírói belátás ingatag körének alávetett — egyedül az állítólagos tettes a biztos. Az eljá135
