Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
44 követtetett, hanem annak, a ki az uzsorát elkövette és tekintettel arra, hogy a 7. és 8. § a semmisség következményeit minden kétséget kizárólag taxatíve kimerítően megállapítják, az uzsorát elkövető féltől a semmisség érvényesítését megtagadni nem lehet. A tervezet megállhatott volna és meg állhatna a megtámadhatóságnál. Igaz, hogy a megtámadhatóságot az ilyen esetben nem tartom valamely rövid határidőhöz köthetőnek: a megtámadásra legalább is ugyanazon időnek kell a felek rendelkezésére állania, a mely idő alatt a [büntethetőség elévül, tehát mondjuk három, esetleg legfeljebb öt esztendő. Szó lehet a relatív semmisség kategóriájáról is, de az, hogy a tervezet a semmiséget, valamint annak minden korlát nélkül való érvényesíthetőségét állapítja meg, legalább nézetem szerint elfogadhattam A mi a büntetőjogi vonatkozásokat illeti, az 1. §. 1. bekezdése a hitelezési uzsorával foglalkozik, megállapítja annak tényálladékát, kiterjesztve a mai törvény azon intézkedését vagy helyesebben a törvény értelmezése alapján a gyakorlatban megállapított azon eredményét, hogy uzsora czimén csakis az büntethető, a ki kölcsönt nyújtott, vagy a kölcsönhöz hasonló, azzal egyértelmű, hitelezési ügyletet kötött meg s ekként megállapítja azt, a mi tulajdonképen már a mai törvényből is következett, hogy minden hitelezés alapjául szolgálhat az uzsora deliktumának. Ez ellen nézetem szerint komoly aggályok nem volnának felhozhatók, de annál aggályosabbnak tartom a 2. bekezdést. A 2. bekezdés ugyanis az uzsorának azt a fajtáját akarja büntetőjogi szempontból szabályozni és büntethetőségét megállapítani, a mély a ké- zen-közön, a Zug um Zug teljesített ügylet tekintetében forgott fenn, de csak akkor, ha a helyzet kihasználása tervszerűleg történt. Ezen tervszerű kihasználásnak vagy megszerzésnek kritériuma tekintetében csak egyre vagyok bátor utalni, arra, hogy itt a t. előadó úr és a törvénytervezet indokolása már maguk is meglehetősen nagy ellentétben állanak. Az előadó úr arra utalt, hogy a tervszerűség körülbelül ugyanaz lehet, mint a ravasz fondorlat. Ellenben a tervezet indokolása ez alatt az előre megfontolt szándékot érti. Már az, hogy most, midőn csak a tervezet áll előttünk, két ilyen не
