Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Lengyel Aurél: A Magyar Jogászegylet Büntetőjogi Bizottságának tanácskozásai a büntető-novella tárgyában. IV. füzet [279., 1907]
23 ban nincs hézag. A Javaslat azonban,. mikor elejti a dis- cernementban adott ismérvet, de -— a helyett, hogy a fele- letrevonást jelölné meg a kellő mérvű erkölcsi s értelmi fejlettségben rejlő képesség jelenlétének következése gyanánt, — azt állapítja meg, hogy az ily értelemben fejletlen egyénre büntetés nem alkalmazható: nem dönti el azt a kérdést, mi a fiatalkorú bűnösök feleletrevonásának az alapja ? Helyesen: az volna kimondandó — s ezt positiv formában szövegezném, — hogy a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének 12-ik évét «már meghaladta, de 18-ik évét még be nem töltötte, csak az esetben vonható felelősségre, ha a cselekmény elkövetése idejében megfelelő értelmi és erkölcsi fejlettséggel birt». A tudomány állapítandja meg azt, hogy mi tekintendő megfelelő mértékű fejlettségnek. «A bíróság ily esetben az eljárást megszünteti», folytatja a 16. §. 2. bekezdése. E határozmánynak a törvénybe átvitele nagy zavarok forrásául szolgálna. A bűnvádi perrendtartási törvényben foglaltatik annak tüzetes szabályozása, mikor van helye ítélet s mikor végzés alakjával biró határozatnak s hogy az eljárás mikor végződjék elítéléssel, illetőleg felmentéssel és mikor megszüntetéssel. Elég egyszerűen pedzeni az ítéleti s a megszüntetési határozat joghatásainak eltérőségét, hogy figyelmessé legyünk, miként ezt az elvi alapon nyugvó s panaszra eddigelé okot nem adott rendszert incidentaliter megbolygatni nem tanácsos. Elő fog fordulni a gyakorlatban p. o. az, hogy a törvényszék előtt lopás büntette címén folyó eljárás során a védelem arra az álláspontra helyezkedik, miszerint a vádlott a cselekmény elkövetése idején oly értelmi s erkölcsi fejlettséggel, mely tettéért való büntetőjogi felelősségét megállapítaná, nem birt. Ha a közvádló tartja a vádat, a bíróság, bármi legyen is meggyőződése, kell hogy ítéletet hozzon (Bp. 323. §. 2. bekezdés), az ítélet pedig csak felmentő vagy elítélő tartalmú lehet (324. §. 4. bekezdés). Ezt az általán helyesnek elismert 73
