Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
11!) pítja, hogy János szerzetes és István mester között benső baráti viszony állott fenn és előbbi ismertette a külföldön elsőnek (?) a Tripartitumot. Mindezek régóta köztudomású tények — Camerinói Jánosnak t. tagtársunk által idézett sorait p. o. Csiky Kálmán is közölte az ő közkézen forgó Werbőczi-kiadásában 1 —, még sem jutott eszébe senkinek, hogy azokból ily következtetést vonjon. És honnan tudja a t. felszólaló úr, hogy János barát dolgozta át Werbőczi művének e részeit és egészítette ki az egyházi atyákból és ókori írókból vett idézetekkel, s nem inkább Balbi Jeromos pozsonyi prépost, a ki mint II. Ulászló király secretariusa évekig állandóan Budán tartózkodott és a kinek Werbőczit és Hármaskönyvét magasztaló — tudvalevőleg az editio princeps utolsó lapjára nyomtatott — distichonjai százszorta jobban terjedtek el a külföldön és itthon, mint Camerinói Jánosnak az a négy-öt dicsérő sora? De hát van-e igazán okunk kételkedni abban, hogy Werbőczi azokat a t. felszólaló úr előtt annyira gyanús citátumokat és allusiókat a saját tudásának tárából merítette? Nem tudjuk róla, hogy Német- s Olaszországban, a hol követségben járt, bámulatot keltett humanistikus műveltségével és a patristikai irodalomban s az egyháztörténelemben való jártasságával? Hogy 1521-ben Wormsban Lutherrel vitatkozott és a pápai legatus nem győzte a messet Stefano tudományát s ügyességét dicsérni?" Tisztelt Teljes-ülés, úgy vélem, nem kellene, hogy oly nehezünkre essék elhinni azt, hogy volt nekünk a XVI. század elején egy nagytudományú, nagyeszű, rendkívüli férfiunk. 1 XVIII. 1. jegyz. 2 Fraknói id. m. 172. s köv. 1. r 4 IP.
