Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
102 persze rettenetes ethymologiával — hogy az a «sacras leges docentes» derivátiója. Szerinte persze a dós és docens közös tőből származnak! Már most ajárt nyomon Werbőczi is czif- ráz: «... secundum, quam nos sacerdotes, id est sacras leges et cuilibet iura sua ministrantes appellamur.» Noha Werbőczi eltér végül a Summától, mégis látni való, hogy a magyarázat sokkal közelebb áll a Summához, mint a Digesták eredetijéhez; ámde ha Werbőczi a «sacras leges» szavak után inkább a találóbb «iura ministrantes» kifejezéseket használja, úgy valószínű, hogy ez olyan valakinek a keze-nyoma, a ki Werbőczi Prológusa felett censurát gyakorolt, a mire különben még visszatérek. Kövessük azonban a Prologus II. czímét és látni fogjuk, hogy abban a Digesták, az Institutiók és Gratián Decretumá- nak ide vágó definitióival találkozunk. Ugyanazon definitiókat találjuk meg a Summa I. könyve 3. czímében is. Werbőczinél még nehány olyan idézetet is látunk, melyek a Summából hiányzanak — ama censori toll nyomai ! A közös idézetek ismét bizonyos sajátszerű eltéréseket, fordulatokat mutatnak, á miket a Summa idézeteiben rendre feltalálunk. Pl. a természeti jog definitiója az Institutiókban: «Ius naturale est, quod natura omnia animalia docuit.» Werbőczinél: «... docet et docuit.» A Summában: «... docet et docuit.» A Gratiántól vagy az Institutiókból vett folytatásnál: »Hinc descendit ...» Werbőczinél: «Inde descendit . . .» ; a Summában is «Inde descendit.» Az Institutiókban: «... hinc liberorum procreatio hinc educatio ..........»; Werbőczinél: «liberorum procreatio et educatio»; a Summában: «....liberorum procreatio et educatio.» Mélyen tisztelt Uraim! — nem kivánok tovább visszaélni türelmükkel, érzem, hogy Önöknek nagyon fárasztó ezen fejtegetéseket figyelemmel kisérni, miután a hármas szövegmenetet nem tehetem szemléltetővé. Ámde úgy gondolom, hogy a felolvasott nehány példa elég meggyőző, s ha valakit érdekel a dolog, az meggyőződhetik a párhuzamos helyeknek a közös forrással való egybevetése által, hogy Werbőczi 396
