Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Kiss Géza: A pozitív szerződésszegések a német polgári törvénykönyv és a tervezet alapján [277., 1907]
12 érvelés, hogy a «felelős» csak annyit jelentene, hogy culpát követ el, de nem annyit is, hogy érdekmegtérítésre köteles, a «felelősség» kifejezés helyes értelmével össze nem egyeztethető.» Bármily tetszetős is ez az argumentáczió, mégis tévedésen alapszik. A német ptk. 276. és az ennek átvételén alapuló m. T. 1162. §-a semmi mást nem tartalmaz, mint a magánjogi vétkesség definiczióját. Magánjogilag vétkes, tehát «felelős» az, a ki szándékosan, dolose, avagy hanyagul, culpose jár el. A fent idézett argumentáczió azonban — minden helyes interpretáczió ellenére — a következő értelmet tulajdonítja e mondatnak: «a felelősség azt jelenti, hogy a szóban forgó cselekményért vagy mulasztásért kártérítést kell fizetni». Ha a T. tényleg ezt az értelmet tulajdonítaná ennek a rendelkezésnek, akkor a késedelem jogkövetkezményeiről tüzetesen megjelölt kártérítési kötelezettség statuálása érthetetlen tautológia volna, mert hiszen ha egyszer a késedelem «felelőssé» teszi az adóst, akkor a kártérítési kötelezettség — e szerint — ebből eo ipso következnék. Ép abból, hogy a T. szükségesnek látja külön kimondani és szabályozni a kártérítést, következik, hogy a ptk. Tervezetének 1162. §-ban használt «felelős» kitétel nem azonos a «kártérítésre kötelezett» fogalmával. A szóban forgó szakasz, a mint azt a német ptk. 276. §-ára Siber találóan megjegyezte, mint igényt szülő rendelkezés «üres váz, a mely tartalomhoz csupán a kártérítési kötelmet előíró specziális rendelkezés hozzájárulása mellett juthat». így: a mi esetünkben különös törvényes intézkedésnek kellene fenforogni a szóban forgó köte- telemsértésekre nézve — de hiszen ép ez hiányzik! Ha tehát a T. jelen alakjában törvénynyé válik, a judika- tura a szóban forgó §. alapján, úgy, a mint ezt a Főelőad- mány hirdeti, a kártérítési kötelezettséget nem vezetheti be, mert fel kell majd ismernie, hogy itt más, mint a magánjogi vétkesség definicziója, nem forog fenn. A német irodalomban ma már nem is kétséges, hogy a 276. §. közvetlen alkalmazásával semmire sem lehet menni. Azok az írók tehát, a kik még mindig ezzel a felfogással 12
