Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
17 viseli az absolutismus zsarnoksága ellen, mely gyengének érezvén magát a büntetendő cselekmények megtorlására, a megelőzés útján törekedett a fennállását fenyegető veszélyek elhárítására. Azért különböztetett meg jó és rossz indulatú alattvalók között, azért kutatta az egyének lelki indulatát és belső érzületét, hogy csirájában elnyomhassa a tüzet, melynek eloltására magát képtelennek tudta vagy hitte. Oroszország közigazgatási úton elrendelt száműzéseivel és Francziaország a dettres de cachet»-k kibocsátásával nem is akartak büntetendő cselekményeket megtorolni — hiszen erre valók a rendes bíróságok — hanem csak gyanús egyéneket láb alól eltenni s hogy Ausztriában a forradalmat követő időszakban a gonosz indulatú emberek hírében állók, ha nem is tudtak egyebet ellenük bizonyítani, mint a fennálló rend iránti ellenszenvüket, mennyi zaklatásoknak voltak kitéve, arról közvetlen tudomásuk lehet idősbjeinknek. Az államhatalom ez elfajulásában nem a kormányforma a hibás, hanem az egyéni jogok semmibevétele, a létfentartási ösztöne által végső erőfeszítésre sarkalt önkény- uralom részéről. Van felvilágosodott absolutismus is, mely tiszteletben tartja az egyéni jogokat és ha nem is akarunk visszanyúlni a történelem régibb szakaiba, a forradalmat követő franczia rémuralom legjobb bizonysága annak, hogy a polgárok monarchikus gondolkozásától és loyalis érzelmeitől tartó köztársaság a megelőzés kötelességével mentheti iszonyatos vérengzéseit. Azért korlátozza a szabadságát kiküzdött minden nemzet az állam büntető hatalmát az elkövetett törvényszegés megtorlására s azért tiltja büntetőtörvénykönyvünk 1. szakasza a büntetés kiterjesztését a bűntett vagy vétség elkövetése előtti területre. A megtorlás tárgya csak az elkövetett cselekmény lehet; azért küzd a népboldogító eszményei által a jog területéről elcsábított állam a megelőzés fegyverével a belső hajlamok, ösztönök és indulatok ellen. Vannak korszakok, melyekben a népek koczkára teszik a szabadságért anyagi jólétük és szellemi haladásuk minden előföltételét és vannak korszakok, melyekben az egyéni és társadalmi tökéletesedésért lelkesedő tömegek vakon belerohannak a szolgaságba, s ha emlékbeszédem bevezető részében az állami so- ciálismus megalapítóját: Eodbertust az utópisták osztályába 251 2 89