Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
és kinek éleslátását nem zavarják személyes melléktekintetek: másfelől súlyosan veszélyezteti az Ítélet tárgyilagosságát az a körülmény, hogy a birálat más korszakban íratott mint a törvénykönyv. Minden kornak megvannak a maga uralkodó eszméi és ennélfogva minden kornak kell, hogy legyen meg a maga büntetőtörvény könyve is. Minthogy pedig saját korának befolyásától senki sem vonhatja ki magát, igen sok függ attól» vájjon a kérdéses törvénykönyv lezárta és betetőzte-e az illető korszakot vagy mint fiatalságának szülöttje vele együtt fejlődött és virágzott. Ez utóbbi esetben a huszonötévi különbség a codex életbeléptetése és méltatása között nem is számít, de az előbbi esetben — ha t. i. a codex megalkotása összeesik egy világfelfogás uralkodásának utolsó éveivel — nem lehet eléggé óvatos és nem tanúsíthat elég önfegyelmet az, ki a codex történeti jellemzésére és jogászi bírálatára vállalkozik. Az 1810. évi Code pénal bezárja a forradalmi korszakot és megnyitja a harmadik rend jogi és gazdasági érvényesülésének periódusát. A társadalmi béke helyreállításával a vagyonos, intelligens, de önző és félénk polgárság az új rendet új sánczokkal körülövedzi. Az egyén autonómiája, az állam tartózkodása minden beavatkozástól az egyesek versenygésére, a büntetőtörvény szorítkozása a mindegyik polgárt egyformán megillető terület védelmére, mindazok az alaptételek, melyeken a laissez-faire-féle rendszer felépült, érintetlen tekintélyben részesültek hosszú-hosszú éveken át a törvénykönyv életbeléptetése után. Ennélfogva a Code pénalban az aggkori elfajulás vonásait csak a múlt század utolsó negyedében kezdtük észlelni, midőn a közfelfogás változása az állam rendeltetése, a gazdasági fejlődés előföltételei és a társadalmi ethika iránt elavultnak és idegenszerűnek tüntették fel a kor mögött elmaradt törvényt. Mi sem természetesebb, hogy a magyar büntetőtörvénykönyvnél korábban kellett beállania a vénülési folyamatnak. Nem megnyitója, hanem befejezője volt egy korszaknak és minthogy a törvényhozó — ki ebben különbözik a tudóstól és művésztől — a jövő számára ép oly kevéssé dolgozhatik, mint a múltnak, nem szemrehányásként mondjuk, hanem tényként konstatáljuk, hogy aránylag rövid idő alatt az elismerés 4 76
