Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
50 röl, — holott az még messzebb megy e szabadság megadásában, mint a mienk is, nevezetesen pusztán a maximumot állapítja meg és egy közös minimumot egy napban a fogház vagy elzárás és egy fél forintban a pénzbüntetésre — Van Hamel azt mondja (Strafgesetzgebung der Gegenwart in vergleichender Darstellung. 196. 1.): «Gerade dieses System drückt zweifellos dem Strafgesetzbuche den Stempel nationaler Eigenart auf; es beruht auf einem weitgehenden Vertrauen in die Unparteilichkeit des Eichterstandes, das durch die bisherige Praxis, welche nicht einmal Klagen, geschweige denn Missbrauche zu Tage gefördert hat, in vollem Umfange gerechtfertigt ist.» Mindenesetre feltűnő jelenség és legalább némileg megnyugtató tehát, hogy a rendszer még messzibb végletében Hollandiában oly kitünően bevált s ha nálunk mégis oly tűr- hetlen eredményekre vezetett, a mint a t. előadó úr festi, ha tényleg igy van, akkor a valószínűség a mellett szól, hogy a különböző eredmény létrehozásában egyéb okoknak is kell közbejátszaniok, melyek amott talán hiányzanak s a melyekre később leszek bátor reátérni. Bárhogy áll azonban a dolog, tény az, hogy a mi praxisunk szempontjából s támaszkodva a német büntetőjogászok egy részének kijelentéseire is, épen ezen pontra irányozta a túdós szerző úr fegyvertárának legsúlyosabb ütegeit, úgy, hogy a bő tapasztalati anyaggal szemben valóban merészség s előre megjegyzem, hiú próbálkozás volna szerény tehetségemmel a szembeszállást megkísérlem. De nem is akarom. Talán még kár is volna tagadás és leplezgetés által gyengíteni akarni azon hasznos munka eredményét, melyet a t. előadó úr az által végzett, hogy a magyar jogászi közvélemény figyelmét is reáterelte azokra a kérdésekre, melyek eddig nálunk tényleg elég mostoha elbánásban, szinte negligálásban részesültek. Csak azt az egyet akarom már itt megjegyezni, hogy az az egy bizonyos, hogy az ingadozás oka semmiesetre sem ^ pusztán a bírói mérlegelés, a szabad belátás felszabadítása folvtán uralkodó önkényben keresendő. Nagy része van abban 50
