Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
47 történjék, hanem annak belátása folytán, hogy reflexióink mind csak relatív értékű, szinte korhoz kötött érvényű reflexiók, melyeket nem is kívánhatunk a Spinoza által követett magaslatra — sub specie aeternitatis — emelhetni s hogy a helyes politika mindig csak a lehető elérésének a művészete. Minden olyan javaslat tehát, mely akár a büntető törvény- könyv megszerkesztésére, akár annak alkalmazására, a büntetés kimérésére s végrehajtására vonatkozik, abból a szempontból vizsgálandó, hogy mennyiben jelent az a fenti czél felé való törekvésben haladást s hogy nem jár-e esetleg már a régivel szemben is valamely előny feladásával. A tisztelt előadó úr, ki a szőnyegen fekvő kérdésről irt és annak egész anyagát felölelő munkájában éleselméjű s nagybecsű analisisát nyújtotta az összes reformáramlatoknak, valamint tagadhatatlanul elevenen találó kritikáját hazai törvényhozási állapotunknak és a bírói gyakorlatnak, ezúttal is megerősítette azon szerény véleményemet, hogy széles látkörével nem versenyezhet csak legyőzhetetlen skepticismusa s a nagy hévvel propagált új eszmék ki nem próbált remediumai iránti bizalmatlansága, a miért is a jövő még délibábszerű tükrözései helyett szívesebben időzik a mai nap által nyújtott tények reális talaján s óvatosan megnyesi fantáziánk szárnyait, hogy erősítse lábainkat. Ez vezeti őt arra, hogy alapjában nem tágítva a ma érvényben levő büntető törvénykönyvek büntetési rendszerétől» abból kiindulva igyekszik a tételes büntető jognak reformálását előmozdítani és pedig — a mint reformterveiből kitűnik — speciell a büntetés kimérésénél látja a fennálló rendszerben a változtatás égető szükségét. A biró egyéni belátásának felszabadításában az igazságszolgáltatás veszélyét látja; ezért szerinte a biró mérlegelési szabadságát szűkebb határok közé kell szorítani; az enyhítő súlyosbító körülményeket s e megkülönböztetések gyakorlati hatását a törvényben kell szabatosan előírni; különösen pedig meg kell szüntetni a tulszéles büntetési kereteket, melyeken belül a biró túlságos önkénynyel válogathatja a szerinte megfelelő büntetési tételt. Ez okból nézete szerint a törvényhozónak a büntetési tétel 47
