Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
68 hogy ha a kir. ügyész a vádat elejtette : a bíróság az ügyet érdemben birálat alá nem veheti. S ezzel az eszmével indúl meg a bűnvádi per negyedik nagy korszaka. Az elsőben a magánfél rendelkezett a peres igény felett, ő maga gyűjtötte az azt megfündáló adatokat és maga emelt vádat a bíró előtt: ez az ősi accusatio kora a Verbőczy előtti eljárás, a XV. századig. A második korszakban a biró kutatja ex offio az állam peres igényének fenforgását, a biró jár el az annak alapul szolgáló adatok egybegyűjtésében és mint vádló: a biró vonja felelősségre az inquisitust. Ez a Kitonich tiszta inquisitorius bűnpere: a XVII. századig. A harmadik korszakban a biró az általa megvizsgált és felállított vád képviseletét bízza a tiszti ügyészre: ez a formális accusatio kora: a tiszti ügyészet (beleértve az álladalmi ügyészt) Kozma Sándorig. A negyedik korszak Kozma Sándor serája, a melyben a vádnak nemcsak külső képviselője, de a törvényes üldözés és vádiás hatósága is a kir. ügyész : az ú. n. vádelv korszaka. VI. VI. E most vázolt eszméket teremtette meg a magyar perjog fejlődése, midőn törvénybe iktattatott az 1896. évi XXXIII. t.-cz. a bűnvádi perrendtartásról. A Bp. a kir. ügyészség perjogi állásának codiíicálásában egy új eszmét hozott felszínre: az ügyfélegyenlőség elvét. Ez az elv, a mely tetszetős voltánál fogva ma már jogéletünkben erős gyökeret vert: sem történeti alappal nem bir, sem pedig elméletileg meg nem indokolható. Téves a hivatkozás arra, hogy a tiszti ügyészt a régi eljárás felperesnek nevezte. A tiszti ügyész kizárólag inquisitorius rendszer intézménye : mert eredetileg a vádló és az Ítélő funktiót magában egyesítő magistratus képviselője volt s a magistratustól separált félnek nem tekinthető. A per végső jogi discussiói- ban teljesítette a terhelő adatok előadását, de nem perbeli fél, a ki peres igény érvényesítésére törekszik, mert az állam peres igénye felett nem is rendelkezett. Peres fél nyilvánvalóan csak az, a ki valamely érdeket képvisel, a mely a másik peres fél érdekével ellentétes. Ily különböző érdeket a 338
