Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
vele, mint a mi modem beamtereink, a kik hozzá ma túl- gorombák s holnap túlfinomak. Ez a gondolkodásmód lengi át azokat a rendeleteket, a melyek a börtönökben uralgó rend s szigorú felügyelet mellett a mérsékelt, de egészséges étkezetet írja elő, majd azt, a mely figyelmeztet arra, hogy a szegénység egymagában véve nem ok a szökés veszélyének, a metus profugiinak a vélelmezésére. Meg kell gondolni, hogy a szegénység nem egyértelmű a csavargóval. A helytálló zsellér, a mesterlegény, a cseléd, a jó előéletű napszámos, habár vagyontalan, nem eshetik a vélelmezett szökevények kategóriájába.1 Nyilván ez a humanismus is sugallta Kozma Sándornak azt az elvet, hogy a bűntettesekkel, a társadalom leggyámoltalanabb elemeivel szemben sem állhat szemben ügyfélként, puszta vádlóként a kir. ügyész, hanem csupán az igazság követelőjeként. A kir. ügyészségnek függetlenül az anyagi igazság szolgálatában álló positiójából folyik viszonya a felettes hatóságához. Az ügyészi törvény 5. §-a a kir. ügyészséget közvetlenül az igazságügyminiszternek rendelte alá. Azonban az állam közérdekének szolgálata kizárja azt, hogy a hatalom oly eszközéül használtassák fel, mint az a külföldön és sajnos olykor nálunk is megtörtént. Az a szellem, a melylyel ezt a bureaukratikus testületet az anyagi igazság érdekében felhasználni kell és felhasználni lehet: tündöklik az első magyar kir. főügyész rendeletéinek mindegyik lapján. A 70-es évek elején a képviselőválasztások küzdelmei vad hullámokat vertek föl a nép életében, de jelentkeztek már a socialista mozgalmak első tünetei is. A budapesti főügyész kötelességének tartotta ezekre felhívni a kir. ügyészek figyelmét. Kifejezetten és ismételten hangoztatta, hogy a kir. ügyész, mint polgár, birhat politikai véleménynyel, de mint hivatalnok: egyik pártnak sem, csak az államnak szolgája s ennek e téren is tárgyilagos, szenvedélytelen, de komoly és erélyes munkálkodást tartozik szentelni.2 1 Baróthy, id. m. 8774/1880. sz. rendelet 204. lap. 2 Baróthy, id. m. 2627/1872., 7026/1875., 1859/1875. főü. sz. rendeletek 26., 121. lap., 152. lap. 257 33& о
