Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
47 s a mi nyilván nem egyéb, mint a keresetnek az alperes részére való kézbesítésének ősi formája. S érdekes, hogy a győri városi levéltárban találhatók XVII. századbeli, tehát még abból az időből való perek, midőn Győr városa a győri káptalan földesúri joghatósága alá tartozott és ezekben a «paria» a vádlott kérelmére rendesen kiadatott. Önként következett ebből, hogy a vádlottnak jogában állott tájékoznia magát az ellene emelt vád felől, s e jogából Bodó szerint a XVIII. században már a bírónak az a kötelessége eredt, hogy ha a vádlott nem is kérte: a tanúvallomások másait kiadni tartozott. Kivétel e tekintetben csak a csavargó és közveszélyes vádlottakra tétetett, abból az okból: «ne, vel a consanguineis & amicis rei, vel socii ejus, correspondentiam cum eo habentibus, vel ab ipso reo postea dimisso, aliquod periculum testi immineat.»1 Ennek a valóságos ügyfélnyilvánosságnak természetes attribútuma volt a védelemnek megengedése, oly mértékben, hogy a védőnek a «pariarum extradatio» után védettjével joga volt beszélni és érintkezni.- Ebből fejlődött utóbb az authenticatio, a vizsgálat adatainak hitelesítése a vádlott jelenlétében. A míg tehát német perjog a vádlott személyes megjelenési kötelezettségének a kérdését csak úgy oldhatta meg, hogy a védőt a perből kizárta, a magyar bűnperben e problema fel sem merült, mert a vádlottnak a vád tárgya felől való informatiójának egész természetszerű folyománya volt az, hogy védelmét a procuratorával lássa el. Sőt, épúgy, a mint a magistratus a vádja ellátására törekedett jogászi oratort rendelni, előbb csak olyant, a ki épen arra de Jure et consuetudine Regni, semel tantum admissa legitima postulatio et concessio. 1 Bodó. Jurispr. crimin. Pars. I. Art. XVIII. §. I. Preeliabito examine Testium, Iudex fassiones eorundem, Reo licet nec petenti eas, in genuinis paribus extradari debet. Quinimo, authenticationem etiam eorundem, coram eo aut Procuratore eius, de bono ordine instituere tenetur. 2 Bodó id. m. Pars. I. Art. XIX. §. II. Et, quia Defensio Reo denegari non potest: hinc, nec libertas colloquendi cum Procuratore, denegari debet; aliis, ipsa defensio denegari ei, aut restringi rideretur. Nam, sicut non debet Index abundare in superfluis, ita nec deficere in necessariis. 317
