Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
39 nemes idézés nélkül letartóztatható, a letartóztatás is a tortúra egy neme lévén,1 a tortura is kellő gyanú esetén helyt találhat. Az elítélt nemes azonban, miután az elítéléssel nemesi kiváltságait veszti: vallatható a tortura utján.2 S ne feledkezzünk meg e helyütt az egykorú igazságszolgáltatási szervezetnek a perjogra gyakorolt hatásáról sem ; a bűnügyek a «causae inappellabiles» közé tartoztak; a mit az 1729:30. t.-cz. 1. §-a ki is mondott.3 Felsőbirósági gyakorlat egységesítő hatása és országos törvény hiányában minden megye, minden esetben olyan eljárást követhetett, a milyent az illető ügy okozta felháborodás s a bosszú kielégítésének érzete sugallt és miután a nemesek elleni pert a megye gyűlése rendelte el, lefolytatásának módja is csak a megtorlást követelő közönség és tisztviselőinek akaratától függött. Tagadhatatlan azonban másfelől az is, hogy a Tripartitum hatalmas befolyását, az inqusitorius per teljesen nem cassálta és a bűnügyi gyakorlatot érdekes fejleményekkel gazdagította. A német perjog a büntető bíráskodásnak a tárgyi igazságra való törekvését — mint láttuk — akként oldotta meg, hogy a Carolina nyomán fejlődött processus inquisitorius mellett az eredeti peres eljárásból fenmaradt ordinarius processust a maga összes, túltengő formalismusá- ban4 fentartotta s e formalismus által a bűnper materiális czéljára háramló hátrányt azzal orvosolta, hogy az eredménynon absolute, sed tantum erga suspicionem prohibeat Nobiles torqueri ; sed fortius solidantur Artic. 43. 1597. siqidem hac lege reprobatur, quod quidam Csáby et Nagy cognomine, ante condemnationem torturas fuerint jubiecti. 1 Bod<5. Pars I. Art. XXIX. §. 2. Huszthy. Lib. III. Tit. IX. num. 13. idézett helyen. 2 Bodó. Pars. I. Art. XX. §. 2. Incarceratio est species et quasi unus gradus torturae. 3 1729:30. t.-cz. Causae, qu® appellationem ad tabulam regiam non admittunt ; sunt sequentes : §. 1. Utpote caus® criminales, publicorum et manifestorum malefactorum. 4 Carpzow. Practica nova. Pars. III. Qu®. CYI. num. 9. szerint, ha a vádirat (libellus) nem felelt meg az előírt formáknak, hivatalból visszautasíttatik. «Alioquin unum ex hisce si desideretur, etiam parte non opponente, libellus accusatorius reiicitur. 309
