Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
35 ben és különösen a súlyosabb ügyekben kizárják az esküvel való tisztázást: «Quia tamen in causis pure Criminalibus, purgatorium Iuramentorum non soleat Eeo deferri; cum in similibus casibus ad caput tendentibus, plaenae ac luce meridiana clariores probationes praere quirantur.» A typikus Verbőczy-féle per a birtokos nemesség joga volt, a melynek vagyona és becsülete adta meg a nemességgel járó prserogati- váit. De már Verbőczy is kivételt tett arra nézve, a ki jogsértést követ el, de rajta a büntetés meg nem vehető : le kell tartóztatni a kisebb Ítélet erejénél fogva s kiadni a felperesnek, hogy addig, a mig a kárt meg nem téríti: szolgáljon neki.1 Az 1625: 13. t.-cz. pedig már typusként említi a «vagabundi nobiles»-t,1 2 a csavargó nemeseket, a kinek számát az örökös felkelések és a szörnyű vallásüldözések nap- ról-napra szaporíták s a kik közül egyik-másik, mint 1697. táján Esze Tamás és Kiss Albert, notórius szegény legényként veszélyeztették a közbiztonságot. A nem nemesek és a csavargó nemesek ennek a kornak a «criminal classes»-e, a kik ellen a iuramentalis depositi óban csúcsosodó per teljes hatálytalanságát be kellett látnia a 18. század minden crimino- logusának. Ennek helyébe a bűnper, a melyben a már megelőző fejlődés a contradictorius perfolyamból kiemelte a tanúkihallgatást és a szemlét és mint előzetes eljárást a 1 Tripartitum. Pars. II. Tit. 68. «Item, quia plures sunt in regno unius sessionis nobiles & alii possessionati homines, qui verorum nobilium privilegio libertateque gaudent, desidiae tamen et torpori dediti, rebus temporalibus adeo deficerunt, ut non centum florenos, sed difficulter etiam centum denarios solvere queant; nihilominus mala patrare non cessant. §. 5. ... Unde merito nobilis ipse in persona sua (casu in praenotato) per judicem suum vel ejus hominem ad id specialiter deputatum, captivari detinerique poterit. §. 6. Quem sic captum iudex ipse quindecim diebus (prout in facto debitorum fieri consuerit) apud manus suas concordiae causa conservare & si hoc modo atque infra illud tempus in unionem cum adversa parte devenire non curaverit : tunc idem iudex manibus dicti adversarii sui illum tradere & assignare tenetur». 2 Huszthy: Jurispr. practica Lib. III. Tit. IV. num. 7. «Nobiles vagabundi criminis rei, nulla bona & residentias certas habentes, ac ideo citari non valentes*. — Bodó. Jurispr. crimin. Pars. I. Art. III. §. 7. «Vagabundi vero nobiles». 305 3*
