Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
31 elv áthatotta a XVII. század folyamán a magyar perjogot is, és e hatást különösen elősegítette az anyagi büntetőjognak az az irányzata, hogy mind több oly bűncselekmény ismertetett el pnblicnm delictumnak, a melyekben sértett nincs; e delictumok közé tartozik az újkorra nézve oly jellemző crimen magiae és a nagyszámban s nagy változatosságban statuált szemérem elleni delictumok, mint az incestus, stuprum, fornicatio, concubinatus, sodomia, bestialitas, lenocinium, bigamia, contractio binorum sponsalium és némely esetben az adulterium is.1 Az inquisitorius pert tárgyazó művek kiváló kiterjedt casuistikát szentelnek e delictum- csoportnak s a fenmaradt periratok javarésze e bűntettekkel foglalkoznak. E delictumok felismerése folytán azok körében merült fel legelőbb a szükséglet, hogy vádlóként a magistratus lépjen fel; «magistratus agit contra reum.» A magistratus vizsgál, vádol és ítél. E különböző functióknak egybeolvadása nélkül a középkorban és újkorban a békés élet elképzelhető sem volt, de a mely a legújabb korban a reformált bűnvádi per apostolainak felfogása szerint a polgári szabadságra nézve oly korlátlan veszedelmeket rejtett magában; s azért az eljárási reform első jelszava a külön vádhatóság felállítása volt. A mennyiben a rendelkezésemre álló tér engedi: megkísérlem kimutatni, hogy az inquisitio veszedelme nem abban állt. hogy a vádló tevékenység külön hatósági szervre nem ruháztatott, hanem abban, hogy a vizsgáló magistratus egyúttal Ítélkezett is és ekként eljárásában két, lélektanilag teljesen különböző functio egyesült. Sajátos jelenség, hogy mi sem világítja meg jobban e most vitatott állítást, mint a magyar bűnvádi eljárásnak a XVII. század végén fejlődött intézménye : a közvádló tiszti ügyészség, amely — a maga nemében talán egész Európában páratlan — egyes általános jellemzésektől eltekintve, igaz lényegének felismerésében javarészt áldozatul esett jogászaink hallatlan indo- lentiájának a hazai jogfejlődés történeti tanúságai iránt. 1 Bodó. Jurispr. criminalis. Pars. II. Art. LXVIIL, LXXI. — LXXIY., LXXYI., LXXVIIL, LXXIX. 301
