Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
4 kében türelmetlenül várják a codex legszembetűnőbb hiányainak mielőbbi orvoslását. E helyen azonban, a hol a tudomány szövétnekével igyekszünk megvilágosítani a vitássá vált jogi kérdéseket, a nélkül, hogy tudományos működésünk eredménye vagy eredménytelensége számításba jöhetne: nyugodtan tárgyalhatjuk a büntető törvénykönyv revisiójával kapcsolatos kérdéseket is, habár arról volnánk is meggyőződve, hogy előkészítő munkánk eredménye csak idők múltán fog bekövetkezni. Az előadó úr által szőnyegre hozott kérdés méltó arra, hogy teljes figyelmünket lekösse és hogy azt minden oldalról vizsgálat tárgyává tegyük. Minthogy a fölszólalók során én vagyok az első: bevezetőül czélszerünek vélem az előadó úr eszmemenetét és álláspontját röviden megismertetni. Múlt évi már ez. 12. és 19-én tartott tanulságos előadását négy részre lehet osztani. Az elsőben megismerteti a eri- minálpolitikai irány összefüggését a büntetés kiszabásának kérdésével, a másodikban feltünteti azt a sok inkonveniencziát és ellentmondást, a mely a büntetés kiszabásának ma elfogadott rendszere mellett mindenütt, de különösen nálunk észlelhető, a harmadikban előadja a büntetés kiszabásának általa javasolt reformját és végre ezzel kapcsolatban a negyedik részben a szabadságvesztés büntetések egyszerűsítéséről, így különösen a börtönbüntetés kiküszöböléséről szól. Legfontosabb rész kétségtelenül a büntetés kiszabásának javasolt reformja, de minthogy a reform szükségének és irányának okait a két első részben találjuk kifejtve: röviden ezekkel is foglalkoznom kell. II. Előadó úr szerint a criminálpolitikai irány nem elégítette ki a büntetés kimérésének reformjára vonatkozólag ébresztett reményeket, habár ezt egyik legfontosabb feladatául tűzte ki. Mi ennek az oka? A criminálpolitikai irány alapelve. Ez alapelv lényege az, hogy ne a megtorlás, hanem a megelőzés legyen az igazságszolgáltatás jelszava. Nem az elkövetett cselekmény jelentősége, hanem a tettes veszélyessége határozza meg a 4
