Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
21 lett a magyar jogéletnek is. Itt azonban egy nagy akadálya volt annak, hogy a processus inquisitorius az ordinarius processus jurist helyettesítve: annak surrogatumává vagy mint Carpzow monda: remediumává váljék és ez а prirnse nonus, a mely a nemesek ügyeiben eltérést az ordo juristól csak a tettenérés esetén engedett. A hivatalból való eljárás szüksége azonban felmerült már az Anjou-korban a hűtlenség eseteinek megállapítása folytán, mert a nemesek ügyeiben a hűtlenségi Ítélet a nemesi jószágokat a király javára kobozta el és a királyi felség új adományozása alá adta: «in casibus notae infidelitatis quomodo pcena Fisco cedat.»1 A főhatalomnak tehát fiscalis érdeke volt a hivatalból való eljárás,1 2 s ezért tétetett a Zsigmond király által kinevezett «director et procurator causarum suae maie- statis» kötelességévé, hogy vagy személyesen vagy az alája rendelt ügyvédek valamelyike a királyt tábla ülésein jelen legyen s ha hűtlenség esetét észleli, a perbe avatkozzék.3 Ez a perbefogás azonban nemes ellen természetesen ismét csak «citatione vel evocatione mediante, processuque iuridieo»4 történhetett, annál inkább, mert a nemes a királyi hatalommal állott szemben. E perekben még а XVII. században is dívott az ősi bizonyítás, az eskütársakkal való tisztázás joga: «quod si aliquando eam (sc. notam) quis abjurare voluerit, non tertio se, sed vigesimo quinto se, ex recepta iam consuetudine id facere debebit.5 A nemesek elleni egyéb büntető ügyek közül azok, a melyek nem tartoztak a hűtlenség már felsorolt eseteihez, eredetileg a sententia capitalis fogalma alá tartoztak, mint a nagyobb hatalmaskodás esetei. Mióta azonban Mátyás a sententia capitalis, más néven a nagyobb hatalmaskodás öt 1 Kitonich. Directio methodica. Cap. IX, Qu®. 14. 2 A «Fiscus» eredetileg nem is jelent mást, mint a főhatalomra a Tripartitum Pars I. Tit. X. értelmében, mint «verus et legitimus successor»-ra örökös hiányában szállott javak és a nóta infldelatatis folytán elkobzott jószágok összességet. Kitonich. Cap. I. Qu. 4. Huszthy. Jurisprudentia practica Liber I. Tit. 30. Num. 1. 3 Hajnik id. m. 183. lap. 4 A prim® nonus kifejezése. 5 Kitonich. Dir. Meth. Cap. IX. Qu®. 14.-291
