Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
ható fejtegetéssel tárgyalja a kérdést: «Estne facta laesione dolus praesumendus?» és csak hosszabb argumentatio után dönti el tagadólag Feuerbachhal szemben. Ismét az erkölcsnek egy krízise volt az, mely a büntetőjogban a legújabb időkben uralkodóvá tette a tételt, hogy nem a tettet (az eredményt), hanem a tettest (a bűnösség személyesítőjét kell büntetni. Hogy az átmenet az eredményfelelősségről a bűnösségért való felelősségre miként és főleg miért történt, az a büntetőjog egyetemes történetírójának felderítésére vár, mert az, hogy az egyének és népek érettebb kora önuralomra és ezzel a megtörtént jogsértés helyesebb megítélésére vezet, csupán megállapítása, nem pedig magyarázata e fejlődésnek. Kohlrausch szellemes hypothesise szerint a tettestől megbüntethetése végett azért követelték annak tudatát, a mit tett, mert csak e feltevés mellett tudhatta, hogy nem volt szabad úgy cselekednie. E magyarázat csak megerősíthet bennünket ama fentebbi állításban, hogy a kötelességellenesség tudata mint a bűnösség alkateleme kapcsolatos a bűnösség subjectiv elemével és a bűnösség fokainak erkölcsi mérlegelésével. Az erkölcsi ítélet nyomatékosabb hangsúlyozása a bűnösség fogalmában korántsem jelenti azt, hogy a jogi ítélet helyébe az erkölcsi lép, mert a jog sajátos feladatainak s igy különösen a büntetőjog nyomatékos érdekvédelmének a büntető ítéletben ép úgy érvényre kell jutnia, mint a hogy a jog ethikai kapcsolatainak hangsúlyozása mellett sem járulhattunk ahhoz a felfogáshoz, mely a jogot a maga egészében bekebelezi az erkölcsbe, vagy ahhoz, mely az ethikában egy magasabb természetjog megtestesítését látja. A büntetőjogban az egyén normaellenes magatartásának jelentősége azonban nemcsak a sértett érdektől függ, hanem a cselekvő akarat tartalmának értékelésétől is, úgy hogy a jogi szabály merevsége mintegy megenyhül a jog általánosító és az erkölcs egyénesítő irányának összhangjában. E harmonia pedig a bűnösség fogalmának megsemmisítése nélkül meg nem bontható. Csakhogy ennek előrebocsátásából nézetem szerint nem szükségkép jutunk arra a következtetésre, melyet Calker levon, hogy t. i. a jogászi megítélésre első sorban a különböző magatartás : a jogsértésben nyilvánuló tárgyi tényező az irányadó, mert ebben jut kifeje30 so
