Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
15 magyar nemzet tagjainak, mint erkölcsi közösségnek a királyi hatalom, de különösen a Mátyás után uralkodott tehetetlen királyokat környező udvari párt önkényei ellen, a kiknek ép Verbőczy korában a sánta Báthory nádor és a kapzsi Bakács, esztergomi primás voltak vezéralakjai s a kik felett Yerbőczy az 1525-ik évi hatvani országgyűlésen történt nádorrá választásával, mint az una eademque nobilitas igazi képviselője fényes, bár rövid ideig tartó győzelmet aratott. Feltehetjük, hogy a közhatalom e hűtlen sáfárjai ép oly vakmerőén garázdálkodtak a köznemesek jogaiban, mint az ország, egyház és az egyesek javaiban, és súlyos politikai és közjogi állapotokban leli indokát az, hogy Verbőczy, a ki bár maga is mélyen át volt hatva attól, hogy a nemességgel nemcsak előjogok, de nehéz erkölcsi kötelességek is járnak,1 elsősorban a nemesek jogainak fejlesztésében és codifieálásá- ban látta feladatát és az ő monumentális művén élő, majd utóbb csak élősködő utókor, míg a más társadalmi osztályok jogának méltó szobályozásáról alig gondoskodott, addig a régi nemesi per, az ordinarius processus formáihoz még akkor is ragaszkodott, midőn azok közül számos nemcsak hogy elavúlt, de hallatlan igazságtalanságot rejtett magában, mint p. o. a revocatio, repulsio vagy oppositiónak még 1848-ig is életben volt szörnyű intézményei, a melyek azt, hogy a fél ítélethez s az Ítélet végrehajtáshoz jusson: évekre megakadályozták. Azok a büntetendő tényálladékok, a melyek közül a súlyosabbak úgymint a felségsértés, lázadás, okirathamisítás, pecséthamisítás, pénzhamisítás, rokon-, szülő- és testvérgyilkosság, vérfertőztetés, nyilvános gyújtogatás, martalóczok és zsoldosok befogadása, hiteles levelek megsértése, árúlás, itélő1 Tripartitum. Pars. I. Tit. 3. §. 1. Ubi sciendum, quod licet secundum communem peritorum sententiam: Nobilis ille sit, sua quem virtus nobilitat. Tripartitum. Pars. II. Tit. 68. §. 3. «Libertas et praerogativa exemptio nobilium a captivitate non liberat quemquam, neque exemptum reddit a poena punitioneque pravi operis; sed potius damnat. Virtus enim, per quam nobilitas vera fundatur, dictat, ut honeste quisque vivat et alterum non l®dat. •285
