Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Nyulászi János: A falusi jogközösségek [255., 1906]
Dr. Katona Mór: T. Teljes ülés! Előadó úr felolvasásában egy-más jogi furcsaságra mutatott rá, melyek a falusi életviszonyok közt észrevétlenül kialakulnak és néha nem csekély fejtörést okoznak a vele való bánás iránt a tanult jogásznak is. Szabadjon az előadó úr által felsoroltakhoz egy elég gyakori jelenséget hozzá toldanom. Ismeretes, hogy minden falusi községben, de kivált a volt jobbágyi falvakban találhatók a falu szélén, vagy végein úgynevezett pascumok, legelők. melyeken a falusi asszonyok libáikat legeltetik, a hová a sertéseket kihajtják, mig máshová nem lehet őket hajtani és a honnan a falu lakói a ház sározásához, tapasztásához szükséges földet hordják, esetleg vályogot vettetnek. Ez a pascum a község tulajdona, telekkönyvileg is. Már most megesik az, hogy a község birtokos lakóinak egyike-másika (gazdák, házas zsellérek) ezen közös tulajdonba fákat ültetnek, a szemes, az iparkodó elég nagy darabot lefoglal magának, a fákat ápolja, nyesi, botolja és ha szüksége van rája, ki is ássa téli tüzelőre, vagy esetleg lábán el is adja — kész pénzért. Mindenki elismeri az ültetőnek egyéni tulajdonát a fákra, senki se akadékoskodik, noha köztudatban él az, hogy a telek, a föld a községé, és még nem volt rá eset, hogy a község, mint testület azon régi jogszabály alapján, hogy a mi a földbe be van ültetve, az a meggyökerezés után a földnek növedéke, tulajdonjogát a fákra érvényesítette volna. О is elismeri a közös tulajdonban a magántulajdon gyökérverését. 193 2*
