Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

Gábor Béla: A dactyloscopia rendszere [253., 1906]

nuba vett egyének közül egyik sem a tettes s ártatlanságuk kiderítésére fordított idő csak arra volt jó, hogy az igazi tettes még jobban elrejtőzhessék. Ha 1—2 hátrahagyott ujjnyomat áll a nyomozás rendelkezésére, mind-e hiába való fáradság és időpazarlás hönnyen megtakarítható. Egyéb se kell, mint a gyanúba vett egyéneknek ujjnyomatait felvenni. Ha a talált ujjnyomok ezek egyikéjével sem egyeznek, bizonyos, hogy a tettes sincs köztük, ha pedig valamelyikével megegyező, úgy bizonyos, hogy az a tettes s a nyomozásna- könnyű dolga, hogy erre az egyre egyéb szükséges bizonyító kokat is beszerezhessen.

Kiemelve újból ama fontosságot, a melylyel a nyomozó közegeknek a található ujjnyomatok felőli kioktatása bir, a dactyloscopiát illetőleg még csak egy kérdésre kell feleletet adni, arra t. i., hogy milyen szempont alá esnek az ujjnyomatok, mint bizonyítékok? Előfordulhat ugyanis, hogy az ujj- nyomatok alapján azonosított egyén, egyszerűen tagadásba veszi a reá kimutatott azonosságot, az ujjnyomatokon kívül pedig egyéb adat nincsen kéznél, mely ezt az azonosságot igazolná, bizonyítaná. Előfordulhat továbbá, hogy a tettességet illetőleg egyéb bizonyíték be nem szerezhető, mint a helyszínen talált s az illetőével teljesen megegyező néhány ujjnyom. A kérdés eldöntése természetesen majdan bíróságaink állásfoglalásától fog függeni, melynél, bár eddig a budapesti rendőrség már 32 egyénről jelentette az ujjnyomatok alapján, hogy hamis nevet használt, ezek mindegyike beismervén az álnévhasználatot s az egyéb adatokkal (fotográfiával) is igazolható lévén — a kérdés még nem került szőnyegre. Annyi azonban tény, hogy bármilyen legyen is majd a bíróság álláspontja, az, a ki a rendszert mélyebben tanulmányozza, az ujj- nyomatoknak a teljes és kétségtelen bizonyítékok erejét adja.

26

14«