Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Gábor Béla: A dactyloscopia rendszere [253., 1906]
találunk (6. ábra) és végül a kivételest, a hova mindazokat a nyomatokat sorolja, melyeket valamely különlegessége miatt a felsorolt fajták egyikéhez sem lehet beosztani. (7. ábra). Az itt ábrázolt és 120-szoros nagyításban készült képek bemutatják az ujjnyomatoknak összes létező fajtáit. A képeken látszó fekete vonalak az ujjakon látszó bőrfodroknak vagy ránczoknak felelnek meg, a közöttük húzódó fehér térségek pedig a fodrok közötti barázdáknak. Furcsának tűnik fel talán, hogy a dactyloscopia szerint két egyforma uj j nyomattal biró ember nincsen s mégis az 7. ábra. összes létező ujjnyomatokat csak kilencz fajtára csoportosítja. De hát miként reá fogok térni nem is annyira a fajok játszák a főszerepet, mint inkább azon matematikai művelet, mely- lyel ezen nehány fajta újjnyomatoknak különböző tulajdonságait felhasználni lehet. Innen van, hogy tulajdonképpen ezen kilencz fajtára sincsen szükség, s azokat csoportosítva a dactyloscopia csak háromfélét különböztet meg, ú. m. ívet, hurkot és összetettet. Kik a rendszert még nem ismerik, rendszerint azzal a kérdéssel állanak elő, miképen lehetséges, hogy minden embernek más-más ujj nyomatai vannak s nem akad kettő, kiknek ujjnyomatai megegyeznének. A legmeggyőzőbb feleletet az 135 15
