Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Gábor Béla: A dactyloscopia rendszere [253., 1906]
6 násmód sikerének első föltétele, hogy a visszaesők nyilvántartassanak olykép, hogy előző büntetettségiik saját vallomásuktól függetlenül megállapítható legyen. E czélra szolgál a bűnlajstrom (easier judiciaire), mely minden kulturáltamban már szervezve van, s a melynek szervezését nálunk a B. P. — sajnos eddig csak elméletben — előírta. De a casier-nek, mely az előző elitéltetésekről ad számot, csak úgy van értéke, ha a névre szóló személyi lap, a személyazonosság megállapítására is biztos alapot nyújt. Nálunk az eddig szokásos fotografálás és a személyleirások nyilvántartása, a mely tudomásom szerint különben is csak a budapesti államrendőrségnél és az országos letartóztatási intézeteknél van gyakorlatban, e tekintetben meglehetősen tökéletlen eszköznek bizonyult. Mindakettő : úgy az arczkép, mint a személyleirás csak egy határozott időpontban felel meg a bűntettes képének. Hozzá kell tennünk, hogy a személyleirás, a mely rendszerint kerek álból, tojásdad arcz- ból, rendes orr, rendes fülek és hasonló szájból áll, majdnem lehetetlen feladat elé állítja a nyomozó hatóságot vágj7 a vizsgálóbírót akkor, a midőn a személyazonosság megállapításáról van szó. Nem csoda tehát, ha p. o. Fraser londoni rendőrfőnök vagy legújabban dr. Liersch német professzor egy egész komoly folyóiratnak a «Vierteljahrschrift für gerichtliche Medicin»-nek ez évi évfolyamában arra a gondolatra vetemedtek, hogy minden elitéltnek teste valamely részére letö- rölhetetlen vegytentával írják oda a nevét és illetőségi helyét. Ezen módszer eddigelé természetesen megvalósításra nem került; ennél sokkal tökéletesebb módszerek állanak ma már rendelkezésünkre, így első sorban a mint méltóztatnak bölcsen tudni, a bertillonage : a Bertillon Alfonz által megállapított különböző testrészek lemérése, a mit azután az ú. n. beszélő arczkép, a portrait pariant előállítására használnak fel; így Matthews angol tudósnak ú. n. geometriai identifikációja, a mely azon gondolaton épül fel, hogy az arcznak különböző részei közti távolság felnőtt egyéneknél hosszú időn keresztül azonos marad. Ennek alapján ő azon eredményre jutott, hogy már meglevő és újonnan felvett arczképeket nagyítva és azokon bizonyos vízszintes és függőleges vonalakat húzva, azokat összehasonlította és a mennyiben ezek a vonalak és 120
