Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Salgó Jakab: Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámítású és iszákos egyénekkel szemben? [252., 1905]
T. Teljes-ülés! Igen röviden kívánok reflektálni úgy az igen t. előadó úr véleményére, mint az imént szólott t. tagtárs úr nyilatkozatára. Részemről az ú. n. idült iszákosságot, az alkoholizmust szintén betegségnek tartom, daczára az igen t. előadó úr ellenkező véleményének. Hivatkozom e tekintetben az alkoholellenes kongresszusokon nyilatkozott orvosi tekintélyekre, a kik azt általában szintén betegségnek nevezik, sőt objectiv ismérve is van nézetem szerint ennek a bajnak, a mennyiben a boncztani vizsgálatok megállapították, hogy az ilyen krónikus alkoholistának agyában vastagodások, sőt súlyosabb esetekben zsugorodások is vannak. Ha tehát ezen tárgyilagos ismervék meg vannak, akkor csodálom, ha ezt betegségnek minősíteni nem méltóztatik. Egyébként abban mindenesetre egyetértek az igen t. előadó úrral, hogy ezek külön elbánást igényelnek; hogy sem mint elmebetegek, sem mint pazarlók nem tekinthetők, magánjogilag sem, mert a magánjog szerint a gondnokság megállapításának eseteit eddig csak az elmebetegség és a pazarlás képezte. Külön kategóriát kell ezekre nézve konstruálni, úgy a magánjogi mint, a büntetőjogi téren; külön jogi definitiora szorul az iszákosság, nevezetesen nem az ú. n. alkalmi iszákosság, hanem a szokásszerü iszákosság, a melyet németül «Trunksucht »-nak neveznek, a mely szót megpróbáltam «iszákos kórság»-ra fordítani, de miután ezt az állapotot nem méltóztatik kórságnak elismerni, aligha méltóztatik ezt a fogalmi definitiómat elfogadni. Én azonban erre helyesebb szót nem találtam. Csülagh Gyula: no
