Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Dévai Ignácz: A tulajdonátruházás kellékei és a tervezet [245., 1905]
29 És mivel a tulaj dón átruházás szempontjából a causalis ügyletek egyenlően hatályosak, áll továbbá, hogy (a + x) = (a + y) = (a + o). Ha már most e három egyenlő mennyiségből mindenütt kiemeljük a-1 mint közös componenst, a maradékok is egyenlők lesznek, vagyis X — у = о. Tehát: a tulajdonátruházás szempontjából az átruházás gazdasági czélja, akár vételárra (x), akár cseretárgyra (y) irányul, semmi jelentőséggel (o) nem bir. A lényeges csak az, a mi mindhárom causalis ügyletben egyaránt előfordul, t. i. a tidajdonátruházás elköt élezésére irányuló akarat (a). Ily causa felvételének a tulajdonátruházási tényállásba csak úgy lehet értelme, ha magát a tulajdonátruházást a feleknek oly ténye közvetíti, mely többféle értelmezést enged, melynek valódi értelmét az adott esetben aztán csak a causa segítségével állapíthatjuk meg. Ez áll a nuda traditiónál mint naturalis cselekménynél, mely jelenthet tulajdonátruházási szándékot, de jelenthet zálogbaadást, haszonélvezetül adást, commodatumot, depositumot, sőt precariumot is. Ha tehát a fél tulajdonjogát ily puszta átadásra alapítja és az átadás jelentősége kétessé van téve, szükségem van, hogy a felek között bekövetkezett valamely más körülményhez folyamodjam, mely a puszta átadásnál világosabban szól és a mely eloszlathatja a nuda traditio jelentősége körüli homályt. Ha aztán tapasztalom, hogy oly jogviszonyt tartottak szem előtt, mely az átadót kötelezte, hogy a dolgot a másikra átruházza, ebből következtetem, hogy a traditio az adott esetben tulajdonátruházási szándékkal történt.* Az átruházási akarat ily közvetett megismeréséhez azonban nem kell folyamodnom ott, a hol, mint a modern telekkönyvi jogrend szerint a telekátruházásnál, a feleknek az átruházási szándékot közvetlenül és határozottan, még pedig bizonyos előirt alakban kell kifejezniük a dologi szerződésben. Itt a causa külön megkövete* L. Exner, id. m. 81. old. 69
