Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Dévai Ignácz: A tulajdonátruházás kellékei és a tervezet [245., 1905]
12 Szászország és a mecklenburgi telekkönyvi rendtartások fennállott joga is tartotta? Ily rendezésnek nagy előnye, hogy a telekkönyvi és a való jogállás között eltérés nincsen, mert a telekkönyv tartalmának minden megváltoztatása már önmagában párhuzamosan megváltoztatja a teleknek anyagi jogállását is. De bármennyire egyszerűsítené a bevezetés formalis jogerejének elve az anyagi jogviszonyok alakulását, azt még sem fogadhatjuk el azért, mert ez a rendszer csak a legjogosultabb érdekek feláldozása árán vihető keresztül. E szerint ugyanis tulajdonossá lesz az is, kit a telekkönyvi bíró elnézésből vagy hamisított okirat alapján vezet be tulajdonosul és a volt tulajdonos számára csupán condictio marad fenn a tulajdon visszátruházására, mely harmadik ellen nem érvényesíthető akkor sem, ha az tulajdonszerzésekor a tényállást ismerte, és az új tulajdonos csődje esetén csak aránylagos kielégítésre jogosít.* Ez a körülmény pedig itt azért esik súlyosan a latba, mert a sérelmes tulajdonváltozás az eddigi tulajdonos közbejötté és rendszerint értesülése nélkül megyen végbe akként, hogy, mire ő a rajta esett sérelmet megtudja, ennek elhárítására illetőleg megszüntetésére rendesen már ideje és módja sincsen. Ezért és mert a jogi logica is megköveteli, hogy a kérdéses forgalom a feleknek erre irányuló akaratmegegyezése nélkül be ne következzék és mert czélszerűbb az ingók és telkek forgalmát, a mennyire csak lehet, egyöntetűen szabályozni: a telkek tulajdonátruházásának kellékéül is meg kell kívánnunk a bevezetés mellett a dologi szerződést. * De vájjon kell-e a tulajdonátruházási tényállásba a dologi szerződésen és a tradition illetőleg bevezetései kivűl egy további elemet is felvenni ? E részben sokan vallják, hogy nem elég az átruházási megegyezés, hanem kell, hogy a megegyezés kiterjedjen az átruházás közvetlen czéljára. illetőleg közvetlen indokára * L. Stroked, Eigenthum an Immobilien, (Graz, 1876), 3—3. old. 52 у
