Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Dévai Ignácz: A tulajdonátruházás kellékei és a tervezet [245., 1905]
I. Mielőtt fejtegetéseimnek tulajdonképeni tárgyára áttérnék, előrebocsátom a telekkönyvi intézmény czélszerű és hasznos volta okainak valamint ez intézmény alapelveinek rövid áttekintését. Kiindulhatunk abhól, hogy valamint a telektulajdonosnak magánérdeke, akként az államnak politikai és közgazdasági érdeke az, hogy a telkek általában lehetőleg sokáig maradjanak egyazon kézen és ne változtassák sűrűn tulajdonosaikat. Mert csak a telektulajdon nagyobb stabilitása mellett számíthatunk belterjes gazdálkodásra és arra, hogy a gazda a földnek jövőbeli termőképességét kímélni fogja; mig^ telektulajdon mobilizálása okvetlenül a föld minél kíméletlenebb kizsákmányolására és rablógazdaságra vezet. A telektulajdon e stabilitásának előfeltétele, hogy a tulajdonos, kinek beruházások ezéljából vagy rossz termés, avagy más baleset miatt előálló hiányok fedezése végett pénzre van szüksége, ne legyen kénytelen e miatt telkét egészen vagy részben eladni, hanem hitelhez folyamodhassák. De a hitel is csak úgy válik a tulajdonos hasznára, ha minél olcsóbb és ha a hitelezett összeg visszafizetése nem rövid időn belül és nem egyszerre, hanem hosszabb idő múlva és pedig kisebb részletekben teljesíthető. Mert a telkekből húzott jövedelem aránylag kisebb, mint az, mely ipar- s más hasonló vállalatokból származik, mennyisége pedig csak korlátoltan fokozható, e mellett a telekjövedelem csak bizonyos, önkényesen nem befolyásolható, nem sürü időközökben tér vissza, miért is e jövedelem a kamatok terhe mellett csak csekélyebb tőketörlesztéseket bír el. 43 1*
