Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
4-8 Számolnunk kell az emberi psychologiával; lehetetlen, hogy az ambiczió ne lankadjon, a munkakedv el ne apadjon ily kilátástalan életpályán; azon a pályán, a melyre iparunknak és annak révén egész kultúránknak oly égetően sürgős emelése érdekében a legjobb erőket kellene vonzani, és a melyen a legélénkebb munkakedv megőrzésére minden áldozatot meg kellene hozni. Nagyon visszás az is, hogy míg azok, a kik az alsófokon gazdag tapasztalatokat szerezhettek, el vannak zárva attól, hogy ezeket a tapasztalatokat a felülvizsgálat javára értékesítsék, addig felsőbiró csak az lehet, a ki a tapasztalatoknak ettől a forrásától, az igazi szabadalmi praxistól világéletében távol volt és csak hírből tudja, hogy miképen támad a szabadalom. A mai szervezet képtelensége — ki kell mondanunk e szót — különben nem oly súlyos vád a törvény alkotói ellen, mint mindezekből következnék. A mikor a szabadalmi törvény keletkezett, még nem is igen lehetett volna ennél jobbat kombinálni, mert hiányzottak a képzett erők és teljesen hiányzott a kellő tájékozottság e hatóságok várható elfoglaltsága és költsége felől. Most már mindezen túl vagyunk. A szabadalmi tanácsnak olyatén átszervezése ellen, hogy kizárólag állandó és hivatásszerű szabadalmi birákból álljon, a reform ellenzői előreláthatólag a következő aggályokat fogják támasztani: 1. Nincsenek szakerőink, a kikkel a tanácsbirói állásokat betölthetnők. Figyelemmel arra, hogy kb. 8—9 bíróra van szükség a végből, hogy hetes tanács egyik másiknak az akadályoztatása esetén is alakítható legyen, e részben nincsenek leküzdhetetlen akadályok. Első sorban a tanács eddigi tagjai, a curiai bírák és a műegyetemi tanárok jönnének figyelembe; a curiai bírói rang és fizetés nem megvetendő dolog s bizonyára nem hiányoznék a készség egyik másik tag részéről. A curia biráinak szükség esetén személyi pótlék is felajánlható lenne. A mi a műszaki tagokat illeti, nem kell azt hinni, hogy a műszaki bírák bíráskodásához különösebb inventió, az elmének nagyobb mérvű productivitása, vagy az ismereteknek rendkívüli gazdag312
