Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Navratil Ákos: A szövetkezetekről szóló törvénytervezet [244., 1905]
31 Éppen azért emlékezem meg róluk. Az ilyen alakulások nem felelnek meg a szövetkezetek czéljainak, a szövetkezet eszméjének. Az ilyen fejlemények ellen joggal panaszkodik a kereskedelem. Azokat a panaszokat, a melyeket a szövetkezeteknek sokszor eszközeiben is illoyalis versenye ellen pl. az 0. M. K. E. felhoz,1 itt nem is említem, minthogy érdekelt fél részéről hangzanak. A másik fontos érv ugyanis az említett jogin kívül, mely a javaslat szóban forgó rendelkezése mellett szól, a kereskedelem érdeke és hozzáteszem, jogos érdeke. Érdeke egy olyan hasznos társadalmi osztálynak, a melynek szintén van joga élni. A javaslat indokolása szerint is «a kiskereskedői osztály a fogyasztási szövetkezetek ily versenye folytán tönkre megy, a mi már magasabb állami érdekbe is ütközik».1 2 Hallottam olyan okoskodást is, hogy hát menjen tönkre az az osztály, ha csak a forgalmat drágítja meg, ha fölösleges voltát éppen a fogyasztási szövetkezetek útján való olcsóbb beszerzés bizonyítja be. Sajátos társadalmi viszonyainknál fogva ebbe az érvelésbe társadalmi, felekezeti, faji törekvések is vegyülnek bele, a mint ez a szomorú tény mindenki előtt eléggé ismeretes. Az érvelésnek ez a mellékzöngéje visszautasításra sem szorul. De az érv maga eléggé komolynak látszik. Ha valakinek a foglalkozása csakugyan fölöslegesen drágítja meg az életet s e foglalkozás nélkül az élet olcsóbb, úgy csakugyan fölösleges ez a foglalkozás, fölösleges az az osztály, mely ezt a foglalkozást űzi. Mert tényleg előfordulhatnak valamely társadalomban fölösleges foglalkozást folytató osztályok. Ezeket a mai hatalmas állam eltörölheti.3 De vájjon ilyen eltüntet1 L. a Véleményes Jelentés 6—11. és 31—42. lapjait. 2 L. a Tervezet indokolását, id. m.: 95. lap. :í Példát is mondhatok erre. Hazánkban még csak egy pár év előtt is a vidéki nagyobb városokban a magán-kézizálogüzletek 36o/0-os kamatot szedtek a kölcsön után, ha a zálogtárgy ruhanemű és egyéb ily ingóság volt. Ez a hallatlan kamat a reformot sürgette. A kamat- leszállítás megtörtént. De bebizonyult, hogy e kis zálogüzletek üzemi kiadásai oly nagyok, hogy kisebb kamat szedése mellett nem tudnak fennállani. Daczára ennek a régibb, nagyobb kamatláb nem állíttatott vissza; a kézi zálogüzlet tulajdonosok más foglalkozás után néztek, mert a községi, sőt a pénzintézeti zálogházak olcsóbb kamatok mellett 31
