Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
114 mintha maga járt volna el, csak ezen álláspont megerősítésére szolgál. És sajátszerű, hogy mig a tervezet indokolása valóságos apológiája annak a felfogásnak, hogy a szövetkezetek működésüket csak szűk körre terjeszszék ki; hogy fióktelepeket ne alapíthassanak; hogy nemtagokat működési körükbe ne vonhassanak be : addig maga a tervezet ezen felfogással homlokegyenest ellenkező elveket vall. A tervezet vonatkozó rendelkezései áttörése a tervezet indokolása alapjául szolgáló annak a felfogásnak, hogy a szövetkezet nem tőkeegyesülés, nem eminenter nyerészkedési vállalat ; hogy a szövetkezetnek nem az a czélja, hogy minél nagyobb bevételre és haszonra tegyen szert, hogy minél több ügyletet kössön; a tervezet rendelkezéseinek törvénybe iktatása épen az ellenkező felfogás érvényesítése a gyakorlatban. A szövetkezetek által okozott igen sok kár épen onnan eredt, hogy nyakra-főre alapítottak fióktelepeket; hogy boldog-boldogtalant a szélrózsa minden irányából bevontak működési körükbe, a minek következménye volt azután az az ezer meg ezer per, a mely annyi exisztenczia anyagi romlását vonta maga után. Ha a szövetkezeteket egészséges irányban óhajtjuk fejleszteni, a törvénynek intézkednie kell aziránt, hogy működési körüket helyi jellegüknek megfelelően csak kis körre terjeszszék ki és hogy ne akarjanak oly gazdasági előnyöket elérni, oly nyereségeket felmutatni, a mely a szövetkezet eszméjével ellentétben áll. A szövetkezet akkor is betölti hivatását és elérte czélját, hogyha semmi néven nevezendő nyereséget nem mutathat fel, hanem ha csak tagjai anyagi boldogulását, gazdasági érdekeit tényleg szolgálta és előmozdította és a kölcsönösség érzetét s a kis exisztencziák összműködése szükségének tudatát az egyénekben felébreszti és fentartja. 231
