Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
110 isztikus egyesüléseknek kívánják tekinteni akkor, a midőn arról van szó, hogy a szabad verseny rovására minél több kedvezmény és minél messzebbmenő állami támogatás biztosíttassák a szövetkezeteknek, és viszont merőben nyerészkedésre alakult kereskedelmi társaságoknak akkor, a midőn már a kedvezmények és az állami támogatás birtokában az azok nélkül szűkölködő erőtlen gazdasági egyedekkel szállnak szembe. A vita jelen előrehaladott stádiumában nem kívánok a tervezettel bővebben, hanem csupán csak három kérdéssel foglalkozni, azokkal, a melyek szövetkezeti kérdést hazánkban elsősorban dominálják, t. i. azzal a kérdéssel, hogy kiterjeszthetik-e a szövetkezetek működésüket nemtagokra is; alapíthatnak-e fióktelepeket, és hogy kik lehetnek a szövetkezetek tagjai. Mielőtt azonban ezen kérdések rövid fejtegetésére rátérnék, néhány szóval reflektálni akarok Dömötör tagtárs urnák azon megjegyzésére, hogy a czég valódiság elvének megfelel és a czég valódiság elvéből folyik az, hogy a szövetkezetek czégében az esetleges felekezeti vagy nemzetiségi alapon való tömörülés kifejezésre juttattassék. A szövetkezeteknek eminenter helyi jellegüeknek kell lenniök; ebből a szempontból mellőzni kell mindent a mi az excluzivitást előmozdítja. A felekezeti vagy nemzetiségi alapon való tömörülés és annak már magában a czég szövegben való kifejezésre juttatása kizárná az egy bizonyos helyen alapított szövetkezetek tagjai sorából azokat, a kik a jelzőben kifejezésre juttatott kvalifikáczióval nem bírnak. Ez végeredményében partikulárizmusra, széttagoltságra és visszavonásra vezethetne a szövetkezeti eszme nagyobb dicsőségére és nem az üdvös versenygésnek, hanem a felekezeti vagy nemzetiségi alapon való visszavonásnak lenne szülőanyja. Ha valahol épen a szövetkezeteknél kell, azoknak keretéből ki kell küszöbölni mindent a mi elválaszt és törekedni arra, a mi egyesít. Épen úgy, mint Sugár tagtárs ur, magam is azon nézeten vagyok, hogy imperativ rendelkezést kellene a tervezetbe felvenni, oly czélból, hogy olyan jelző vagy toldat, a mely már eleve a felekezeti, nemzetiségi vagy más politikai alapon való szervezkedésre utal, a szövetkezetek czégébe fel ne vétethessék. 22»
