Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)

A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]

96

alkotott, más czélt nem tűzhetett ki magának, mint azt, hogy a szövetkezeteket akkor, ha rendeltetésüknek nem felelnek meg, annak teljesítésére reá kényszerítse.

E theoretikus megjegyzések ismétlődnek a gyakorlati kérdéseknél, így különösen a nemtagoknak való elárusítás kérdésében. És ha sikerült a theoretikus alapot némileg megvilágítani, lássuk a gyakorlati következményeket is.

Mellőzve minden gazdasági és más még csak nem is gazdasági érvet, vagyis tisztán a jogi téren maradva, kétségtelen, hogy az olyan társaság, a mely tagjai jólétének előmozdítására alakult, — már pedig a szövetkezet csak erre alakult — még akkor is, ha a törvényhozás egyáltalában nem statuálna tilalmat, a dolog természetéből folyólag túllépi rendeltetését, ha nemtagokat a szövetkezet előnyben részesít s a törvény- hozás nem jár el helyesen, ha az ily túllépést megengedi. A nemtagoknak való eladás eltérés attól a rendeltetésszerű hatáskörből, a melyet a szövetkezetek részére a saját jellegük — nem a törvényhozás tilalma — előir. Dr. Papp Dezső igen tisztelt tagtársunk, részletesen és meggyőző erővel fejtette ki a helyes álláspontot, a melyhez hozzájárulok. Nagy érdekű e részben a német törvényhozás fejlődésének vizsgálata. Már az 1889-es német törvény indokolása, a mely először állította fel a tilalmat, meggyőző és fényes érvekkel mutatja ki, hogy a szövetkezetek részéről nem helyes, ha üzletüket nemtagokra is kiterjesztik. Utal különösen arra, hogy ez gazdasági igazság és a szövetkezetek rendeltetéséből következik. De még jóval előbb, olyankor, a midőn a magyar szövetkezetekről és általában a ma iennálló, ismert ellentétekről még szó sem volt — 1865-ben, Eichter Jenőnek, az ismert német politikusnak indítványára, tehát oly ember indítványára, a kit retrogád törekvésekkel épen nem lehet vádolni, kimondta a német szövetkezetek kongresszusa, hogy a szövetkezetek részéről általában nem helyes és elítélendő a nemtagokkal való ügyletkötés.

Nem vagyok a külföldi példáknak túlságos barátja, de a nálunk dívó téves hivatkozásokkal szemben nem hallgathatom el, hogy az angol fogyasztási szövetkezeti jog fejlődése két teljesen különböző irányt tüntet fel. Nálunk csak az egyiket lát214