Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
73 A mint tehát a szövetkezetek fogalmi sajátságánál és a pénzkölcsönügyletek belső természeténél fogva indokoltnak látom az idegenekkel való ügyletkötés korlátozását a hitelszövetkezetnél, épen olyan indokolatlannak tartom azt a fogyasztási szövetkezeteknél. Ezeknek czélja tudvalevőleg az, hogy minél olcsóbban juttathassák az árúczikkekhez a szövetkezeti tagokat. Kérdés, hogy vájjon az idegeneknek való elárusítás ennek a czélnak kedvez vagy pedig derogál-e ? Szerintem kedvez, mert az árúknak nagy forgalma lehetővé teszi, hogy az elárusításnál csekélyebb haszonra dolgozzék az illető szövetkezet és így a tagoknak olcsóbban adhatja a czikkeket. Ez az ügylet egyik oldala, a másik a beszerzés. Köztudomású dolog, hogy minél nagyobb mennyiségben veszünk bizonyos árúczik- ket, annál olcsóbban kapjuk. Ha tehát úgy veszem meg azokat, hogy nemcsak tagoknak, hanem idegeneknek is árusíthassam, a kiknek nincs módjukban szövetkezeti taggá lenni, akkor mindenesetre olcsóbban is vehetem és adhatom el, tehát a szövetkezeteknek nyilvánvaló érdekük az, hogy idegeneknek is árusíthassanak. Yan még egy másik szempont is, a mely az idegeneknek való árusítást indokolja. Ezen szempontot összefüggésbe hozom a javaslat kivételeivel, nevezetesen azokkal, a melyek esetében a javaslat az idegenekkel való árusítást koncedálja. Értem a romlékony anyagokat. A szövetkezetek árúinak legnagyobb része romlékony. Itt a romlékonyságot természetesen nem szabad a végrehajtási törvény 104. szakasza szerint érteni, hogy t. i. csak azt a czikket tartsam romlékonynak, mely máról holnapra elromlik, hanem hosszabb idő lefolyása alatt beálló romlást értek. Ezen romlékonyság indokolttá teszi azt, hogy a szövetkezet idegeneknek is elárusíthasson, mert tapasztalati tény, hogy úgy a szatócsnál, valamint a szövetkezetnél a melyik árú jobban kel, az frisebb és jobb, már pedig a szövetkezeteknek nem az a rendeltetésük, hogy olcsó de rossz árúval lássák el tagjaikat, hanem ellenkezőleg, lehető legolcsóbb áron lehető legjobb árút szolgáltassanak. A hitelszövetkezettel való paralella, a mely szerint a hitelszövetkezeteknél indokolt, de a fogyasztásiaknál káros az idegenekkel való ügyletkötés, abban áll, hogy ha a hitelszövetkezetnek pénzfölöslege van, azt elhelyezheti takarékpénztárban 19)
