Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
67 nincsenek, oki összefüggésben a szövetkezet lényegével, mindazonáltal felvétettek, miután a jogi tapasztalatok ezt indokolttá teszik úgy a szövetkezetek, mint a többi kereskedelmi társaságoknál is. Ezen vezéreszme szem előtt tartásával áttérek az egyes különleges intézkedésekre. Újnak tartom ezek között az alapítás körül tervezett, mindnyájunk által ismert rendszabályokat és az alapitói minőségnek bizonyos erkölcsi garantiákhoz való kötését. Mint elvet, ezt nagyon helyesnek és szépnek tartom és ha valaki megtalálja a kellő módot arra, hogy ez hatályosabban vitessék keresztül, mint a hogy a törvényjavaslat intézkedéseitől várom azt, üdvözölni fogom. Ezen körülírás, a mely a jelen törvényjavaslatban foglaltatik, nem nagy eredményekkel kecsegtet, de mert nem árt és mint princípiumot szépnek és helyesnek tartom, ennélfogva ezt a szövetkezeti törvény- javaslat egyik előnyös oldalának tekintem már csak azért is, mert legalább megindítja a gondolkozást ezen irányban. Más újításai vannak a szövetkezeti törvényjavaslatnak «a tagok jogviszonyai» czíme alatt. Itt a 22. § eltérőleg az eddigi jogtól az üzletrészt bizonyos maximális összeghez köti. Ebben nem találok semmi jogpolitikai rátiói A száz korona maximum csak történetesen megválasztott egység, de ép úgy lehetne 200 korona, sőt több is, mert képzelhetünk nagyon csekély számú tagokból álló szövetkezetét, a mely mégis nagy tőkét igényel. És itt bizonyos ellentét látszik az igen t. előttem szólott tagtárs úr és én közöttem, miután én a 7-es számot ugyan tényleg conventionálisnak, de elegendőnek tartom. Vannak ugyanis, mint említém, szövetkezetek csekély tagszámmal és nagyobb tőkebefektetéssel, ilyenek például a gőzekeszövetkezetek a midőn t. i. tehetősebb falusi gazdák össze • állanak és szövetkezeti alapon szerzik be a gőzekét. Azt hiszem, hogy 7—8-nál több egy faluban nem igen vállalkozik erre; minek foszszuk meg azokat attól, hogy ilyen intézmény alapján a gőzekét beszerezhessék. Ezen szövetkezeteknél nagyon valószínű, sőt bizonyos, hogy egy üzletrésznek egysége több lesz száz koronánál. Különben is az egész kérdés nem nagyon akut, mert hiszen meg van engedve több üzletrész jegyzése. A másik novum a tagok jogviszonyainak szempontjából 185 5*
