Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
61 vezető-kirendelési jogot az igazgatóságnak, ellenben megengedi, úgy az igazgatósági tagokra, mint a felügyelő-bizottságra nézve, hogy a szövetkezetbe nem tartozó elemek is részt vehessenek a szövetkezet ügyvitelében. Hogy hogyan hatálytalanítja ez a jogilag jobb részeket is, az kitűnik onnan, hogy a felügyelő-bizottság hatáskörében benne foglaltatik azon rendelkezés is, hogy csak a felügyelő- bizottságnak egyangúlag hozott határozatával lehet bizonyos intézkedéseket tenni. A gyakorlati életből tudni méltóztatnak, hogy három tagú bizottságnál esetleg az egyhangúság elérése teljes lehetetlenség, olyat kodifikálni pedig, a minek lehetetlensége eleve nyilvánvaló, egyáltalában fölösleges. Az ügyvitelre vonatkozó részszel, a mely ezen t. egyesületben is már szóba került, mint jogászi kérdéssel tulajdonképen nemüs foglalkozhatom. Az a kérdés t. i., hogy kire terjeszti ki a szövetkezet a maga működését, tulajdonképen ténykérdés. Ha az altruisztikus alapon állunk, úgy csekély nézetem szerint feltétlenül helyes csak az az elv lehet, hogy a szövetkezet működését senki másra, mint tagjaira ki nem terjesztheti, mert hiszen azért létesítünk szövetkezeteket, azért kapnak azok adókedvezményt és állami hitelt, hogy tagjaik érdeket mozdítsák elő. Képtelenség volna, hogy olyanok élvezzék a szövetkezet által nyújtott előnyöket, a kik a szövetkezet felelősségében egyáltalán részt nem vesznek. Itt bizonyos mértékben ellentmondásba jövök önmagámmal az első szakaszban mondottak tekintetében, de őszintén megvallom, hogy ugyanazon nehézségeket láttam az első szakasznál is, hogy t. i. ezen jogok egész konstrukciójának mivolta olyan, hogy ezekre vonatkozólag nem mernék valamely határozott formulázást ajánlani, hanem legfeljebb azt a gyakorlati intézkedést ajánlhatnám, hogy egyelőre semminő kedvezményben se részesíttessenek a szövetkezetek, mert ez esetben nemcsak a kereskedelemnek nem volna semmiféle panasza, hanem az egész intézmény fejlődése is magától értetődően egészen más irányt venne. A szövetkezeteknek egyéb gazdasági oldaláról itt nem emlékezem meg. Nem emlékezem meg azon szomorú vonásról, a melyet sehol a külföldön nem tapasztaltam : a pálinka179
