Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
54 zésére bocsájtására. Más különleges helyzettel a porosz központi szövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek egyáltalán nem bírnak. A belső ügyvitelre vonatkozó szabályzatot a hitelnyújtás módozatait maga a központ állapítja meg; a szövetkezetek természetesen sokkal szabadabban mozognak. Míg nálunk az 1898 : XXIII. tczikk ezt az újabb javaslatot is teljes önsúlyával nyomja és öli. Személyesen jártam külföldön és maga Krüger előtt említettem, a midőn a törvény új volt, azt a sajátságos jogi megkülömböztetést, hogy míg a porosz központi hitelszövetkezet tagjainak semmi előnyük nincs, addig a magyar 1898 : XXIII. t.-czikk szerint tudvalevőleg az e törvény alá eső szövetkezeteknek, a kereskedelmi törvény alá esőktől eltérő s különleges jogállásuk van s csak hogy egy jellegzetességet emeljek ki, az előbbi szövetkezeteknek bizonyos elsőbbségi joguk van más hitelezővel szemben. Azért kellett kiterjeszkednem az 1898 : XXIII. t.-czikkre, mert ha összehasonlítjuk ezzel ezt a második tervezetet, úgy azt látjuk, hogy az 1898 : XXIII. t.-cz. speciális rendelkezéseinek tetemes részét most már mint egy egyetemes szövetkezeti jogot kívánják ezen törvényjavaslatban kodifikálni. Ebben pedig rendkívüli veszedelem van, mert az eszmei összefüggést és az elvi következetességet vizsgálva látjuk, hogy a törvény- tervezetnek egy nagy hézaga van, hogy vaczillál a merev altmisztikus szövetkezeti rendszer és forma és másrészről a legszélesebb körű— divatos kifejezéssel élve — merkantilista szövetkezeti rendszer közt. Épen abban rejlik az egyik nagy hiba, hogy a fejlődés, az élet sajátságait egyáltalában nem vette figyelembe. A szövetkezeti fejlődés első időszakában úgy pertraktálták a szövetkezetei, mint merőben altruisztikus intézményt. De az a sajátságos tény állott elő — eltekintve attól, hogy úgy a német, mint az osztrák, valamint gépies utánzásunk folytán a magyar kereskedelmi törvényben is, mint kereskedelmi forma vétetett fel — hogy a szövetkezetek tiszta merkantilista alapra helyezkednek, t. i. megtartják a jogi formát és mint egyszerű tőkebeszerzési módozatok szerepelnek. Sem az alapítóknak, sem a résztvevőknek eszük ágában sincs valami altruisztikus alkotást létesíteni, hanem egész törekvésük odairányúl, hogy a hol 172
