Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
48 milyen súlyos következménynyel jár reá nézve az ebből előálló per: az talán igazat ad nekem annak a kívánalom előterjesztésekor, hogy a tervezetet aláíró tagsági minősége befejezett ténynyé csak akkor váljék, ha az illetők az alakuló közgyűlésen nem jelentik be a szövetkezettől való távolmaradási szándékukat. Ismerem azokat a jogi aggályokat, a melyek e kivánalom teljesítésének útjában állhatnak, azonban igen megfontolandónak tartom, hogy akkor, a mikor annak a sok szegény embernek egész gazdaságára kihatással levő ténykedésről van szó, nem kell-e azoknál a jogászi aggályoknál nagyobb súlyt tulajdonítani annak a szempontnak, hogy azok az emberek csak oly vagyoni kötelezettségeket vállaljanak magukra, csak oly kötelezettségeket szabad rájuk hárítani,amelyeknek hord- erejét teljesen meggondolták, teljesen átértették. Ugyancsak ebből a szempontból igen helyén valónak tartanám, ha az eredeti tervezetnek az a határozmánya, a mely szerint az alakuló közgyűlésen birói kiküldöttnek is jelen kell lennie, a 14. szakaszba újból felvétetnék. Ez a birói kiküldött hasznos szolgálatokat tehetne a szövetkezeti tagoknak a legönzetlenebb alapítóknál is gyakran tapasztalható furor cooperativussal szemben ; hasznos szolgálatokat tehetne magának a szövetkezetnek útbaigazításával, tanácsával, hasznos szolgálatot tehetne végül a bíróságnak is azzal, hogy az alapszabályok mikénti megállapítására befolyását már az alakuló gyűlésen kifejtené ; fölöslegessé tenné ezáltal az írásbeli végzéseknek utólagos sorozatát és fölöslegessé a szédelgő alapítók feletti utólagos ítélkezést. Kitérni óhajtottam volna még az előttem szólott igen érdekes fejtegetéseire is, rámutatván arra, hogy a munkás productiv szövetkezetek alapítása és különösen az állami támogatásnak e czélra való felhasználása, a mint a külföldnek, de különösen az e téren igen sokat próbált Francziaországnak példája bizonyítja, épenséggel nem olyan egyszerű dolog és hogy alig is remélhető, hogy addig a míg minálunk a szövetkezeti eszme a szövetkezetek egyszerűbb alakulatainak kultiválása révén mélyebb gyökereket nem vert, e téren sikereket érhetünk el. Hiszen köztudomású, hogy már Schultze-Delitzsch is óva intett, nemcsak munkás, de másféle productiv szövetkezetek alapításától is addig, míg a szövetkezeti szellem a fogyasztási- és 166
