Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
40 pontjából. Mihelyt bizonytalan ugyanis az a közönség, a mely a szövetkezet szolgáltatásait igénybe veszi, a szövetkezet kénytelen olyan tevékenységet kifejteni, mint bármely más kereskedő ; kénytelen spekulálni, a piacz foglaló tevékenység minden eszközét igénybe venni. A tisztességes, reális üzleti speku- látió bizonyára nem kifogásolható, sőt eltekintve attól, hogy nagy gazdasági szolgálatokat tehet, mint tisztán szellemi munka, a gazdasági tevékenységnek egyik legmagasabb rendű megnyilatkozása. De bocsánatot kérek, a szövetkezeteknek, a melyeknek önálló kereseti czéljuk nincs, és a melyeknek egyedüli czélja az összesség erejének felhasználása egyes tag érdekében, a speculátió feladata, eszköze nem lehet, nem pedig annál ke- vésbbé, mert hiszen maga a tervezet is, mint egyáltalában minden szövetkezeti törvény, úgy állítja oda a szövetkezet intézményét, mint az alsóbbrendű gazdasági helyzetben levőknek, mint a gazdaságilag gyengéknek egyesülését. Már pedig a gyengéknek egyesülései a gazdasági feladatok legnehezebbikére, leg- magasabbikára, a speculatióra a bukás veszedelme nélkül nem vállalkozhatnak, a mint ezt bel- és külföldi példák egy»e igazolhatják. Nem azt mondom ezzel, hogy a speculátió teljesen kiküszöbölendő a szövetkezet üzletviteléből. Nem is volna ez lehetséges. Az értékesítő szövetkezetnek speculálnia kell a részben, hogy a legmegfelelőbb esélyek közt értékesítse tagjai terményeit, a fogyasztásinak, hogy a legjobb esélyek közt szerezze be a tagjai által szükségelt czikkeket stb. Ennyiben a speculátió nem is oly veszélyes. Veszélyessé akkor válik, mikor bizonytalan nagyságú kereslet kielégítésére, bizonytalan nagyságú kínálat elhelyezésére vállalkozik, egy szóval akkor, mikor nem tagokra is kiterjeszti a szövetkezet működését. Hogy minden concessio e tekintetben, még ha egyébként elkerülhetlen is az, milyen visszásságokra vezet, arra al egjellemzőbb példát nyújtja maga a tervezet. Igen bölcsen megtiltja ugyanis, hogy a fogyasztási szövetkezetek másoknak is árusíthassanak, de e szabály alól kivételeket enged, többek között megengedvén, hogy gyorsabb romlásnak kitett árúkat nem tagoknak is eladhassanak. A fogyasztási szövetkezet árúi között ilyenek különösen a liús- neműek és a tej árúk. Méltóztassék már most utána nézvén meggyőződni róla, hogy épen ezek a czikkek nyereséget nem 158
