Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
19 meg az ipari munkát és a míg a segédek oda törekszenek, hogy a munka szabadsága az ő részükről munkakényszer legyen, addig a mesterek és az iparosok odafejlesztik a dolgot, ^ hogy a munkás elnyomassék és megtöressék. El kell ismernünk, hogy Magyarországon is úgy, mint a külföldön hatalmas szervezet fejlődött ki az úgynevezett szakegyletekben. Ezen szakegyletek ugyan csak társas körök, kaszinók, de kezükbe vették a munkaviszonyok vezetését és oly erősen vannak szervezve, hogy valóságos phalanxot képeznek és valósággal uralkodnak a mesterek felett úgy, hogy sztrájk és boykott esetében föltételül kötik ki, hogy oda jöjjön velük tárgyalni az iparos, mert máshol nem állanak vele szóba s ez utóbbi majdnem mindig kénytelen megadni magát és kénytelen egy társas kört olyan fórumnak elismerni, a melylyel neki közvetlen tárgyalásba kell bocsátkoznia. Ezen éles harcz szülte azt, hogy megszűntek azok a középkorban létezett viszonyok, midőn valósággal családtagja volt a munkás az iparosnak. Most iparos és munkás ellenségekül tekintik egymást, egymás megrontására törekszenek és ennek a fogyasztó közönség és a hazai ipar fejlődése iszsza meg a levét. Ezeket az ellentéteket ők nem fogják maguk között megoldhatni s azért mind jobban el fognak mérgesedni a viszonyok. A törvény- hozásnak kell tehát esetleg közbelépnie s másrészről a társadalom van hivatva ezeken a bajokon segíteni. Azt hiszem, hogy Bemmi sem alkalmas annyira eme bajok orvoslására, mint a szövetkezeti ügy helyes megoldása. Szükségesnek tartanám tehát, hogy a szövetkezeti törvényjavaslat néhány §-a a munkás-szövetkezetekről is intézkedjék, jelölje meg működésük irányát, biztosítson nekik állami segélyt, bélyeg- és adó- mentességet. Az 1898: XXIII. t.-cz. az Országos Központi Hitelszövetkezettel, a melynek jelenleg tisztviselője vagyok, próbát tett ugyan arra nézve, hogy a munkásokkal is létesítsen szövetkezeteket, de ott van az ötszörös felelősség elve, mely a munkással szemben semmit sem ér. Van ugyan ebben a Központi Hitelszövetkezetben úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munkásoknak is több szövetkezetük; ipari szövetkezeteink is vannak, de mindezek nem képesek arra, hogy a munkásszö2* 137
