Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)

Ágoston Péter: A rangsor, mint jog [246., 1905]

1!)

ha a törlési engedéllyel a rendelkezési jogot igazolja.1 E czélból azonban épen nincs szükség arra, bogy saját jelzálogjogot lássunk a nem törült, de már kifizetett jelzálogos követelésekben, mivel a tulajdonos a jelzálogjogot a fizetés által megszünteti. Hogy gyakorlatilag nem volna keresztülvihető, annak pusztán az az oka, hogy a tlkvi hatóságok a merő formalismushoz hozzászokván, a tulajdonos kérelmére a törlési engedély alapján egyol- dalulag csak a törlést foganatosítanák.

A tételes alaki jog ez elveit az ingatlanok hitelképessége érdekében is az anyagi jog irányában kell a Т.-nek átalakítania, ezt megfelelő szabály, vagy a rangsorjog elfogadásával teheti, illetve az ily szellemű szabályban a rangsorjog már benne van. Ez alapon aT.-ben a rangsorjogot feltalálni vélem a már említett 537. §-on kívül a 891. §-ban is. E szerint: «ha a tulajdonos a jelzálogos hitelezőt kielégítette, a jelzálogjog tlkvi törlésének kieszközlésére kötelezve nincsen. A mennyiben a hitelező a jelzálogos követelést a kielégítés következtében a tulajdonosra átruházta, ezt a követelést másra ruházhatja át még akkor is, ha ő volt egyszersmind a személyi adós». Világos e rendelkezésből, hogy itt a jelzálogjog járulékos természete ok nélkül van előtérbe állítva és a belőle folyó elvek meg épen nincsenek levonva. Ez a rendelkezés is a formaszerü jogot tartja szem előtt s nem veszi figyelembe, hogy az a jog, a melyet a kielégített hitelező a tulajdonosra átruház, már tartalmától megfosztott jelzálogjog, melyet csupán egy harmadik személylyel kötött kölcsön és jelzálogjog engedése iránti szerződés tölt meg azzal a tartalommal, melyet a név takar. Nem szólok itt arról, hogy a T. itt követelésről szól jelzálogjog helyett. Talán a saját jelzálogjogtól fél?! Anyag jogilag tehát következetlen annak a szabálynak a felállítása, hogy a tulajdonos ily esetben jelzálogjogot enged át, mert hiszen a T. a saját jelzálogjog intézményét méltánylást inkább érdemlő esetekben is elveti.1 2 Ha az élő jog az alaki jog alapján ugyanezt az elvet vallja, az még inkább

1 Strohal: Prioritätsabt. 39.1.; Steinlechner (Krit. Yiertelj. XXVI. k. 406. 1.); Nippel: III. 533; Herczegh : Tkvi rdtás : 209. 1. Ellenkezőleg : Krasnapolsky : (Grünhut : Zeitschrift VIII. 516. 1. XI. 527. 1.; XII. 425.1; Hofmann (Gerichtszeit. 1893. 39. sz.)

2 Indok: II. 659. 1.

99

2*