Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]

9 ben a mi törvényünkkel, fel nem sorolja, de kimondja, hogy az nem szólhat előmutatóra, mert — az indokolás szerint — a biztosító fizetési kötelezettsége mindig bizonytalan előfel­tételektől függvén, a biztosítási kötvény nem ruházható fel az előmutatóra szóló közforgalmú értékpapír jellegével. Ez azon­ban nem zárja ki azt, hogy a kötvényben kezdeményezett gyanánt az előmutató jelöltessék meg. Ezáltal azonban a köt­vény még nem válik előmutatóra szóló értékpapírrá, hanem mindig csak úgynevezett igazolási okmány (Legitimations­schein) marad, mely az adóst feljogosítja, de nem kötelezi, hogy az előmutatónak fizessen. A javaslat 6-ik szakasza a biztosítási kötvények bonyo­lult és terhes feltételeivel szemben akar a biztosítottnak vé­delmet nyújtani, a midőn kimondja, hogy az olyan megálla­podás, mely szerint a biztosított magát a kötvény elfogadása által az abban foglalt összes feltételeknek aláveti, csak akkor érvényes, ha a biztosítottnak legalább négy heti határidő ada­tott a kötvény megvizsgálására és kifogásolására és ha ezen határidő alatt annak tartalma ellen kifogást nem emelt. Ezen kifogásolási jogon kívül kifejezetten fentartja a javaslat a biztosítottnak azon jogát, hogy a kötvény tartalmát tévedés alapján bármikor megtámadhassa. * A 7-ik és 8-ik szakaszokban jut kifejezésre az egész ja­vaslatnak kiindulási pontját és vezéreszméjét alkotó azon irányelv, hogy valamely mulasztásnak jog fosztó következ­ményei csak az esetben állhatnak be a biztosított fél terhére, ha őt az ő ténykedésében vagy mulasztásában vétkesség ter­heli. Ugyanezen vétkességi elv jut a javaslat részletes intéz­kedéseinél is mindenütt kifejezésre, a hol az egyes törvény- szakaszok a biztosított tényéhez vagy mulasztásához valamely jogvesztő következményt fűznek. Nevezetesen a közlési köte­lezettségre, a díjfizetésre és kárbejelentésre vonatkozó rendel­kezéseknél mindig ki van mondva, hogy a cselekedetnek és mulasztásnak hátrányos következményei csak akkor állhatnak be, ha a biztosított rosszhiszemű (arglistig) vagy legalább is vétkes (schuldhaft) magatartása állapítható meg. Az ezzel 81

Next

/
Thumbnails
Contents