Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
32 és feleleteknek a jegyzőkönyvből kell kitűnni. Nem így történik . . . Ebből az anyagi igazságra veszélyek háramolhatnak. Byen p. o. ha a rendőrséget vádolják visszaéléssel. A törvény- hozás nem fogadta el a B. P. eredeti szövegezését. így hát a nyomozatot a legtöbb esetben a helyileg illetékes rendőrség foganatosítja, tehát az, a melynek tagja a feljelentés szerint a cselekményt elkövette. Ilyenkor esetleg a rendőrség jó hírneve függhet az eljárás kimenetelétől. A nyomozó közeg lehet végtelenül lelkiismeretes, de ember marad akkor is. Az érzelmek, vágyak rendszerint bénítólag hatnak az agyra és az akaratra. Biróküldés féle intézményt, más rendőrhatóság kiküldését érdekeltség czímén nem ismeri a B. P. A 86. §-nál fogva ugyan egyes nyomozati cselekmények elvégzését, p. o. a terhelt és a tanuk jórészének kihallgatását a járásbíróságra lehetne bízni. Ezt meg a gyakorlatunk nem szereti ismerni. Ilyen a helyzet. 1825 táján a pestmegyei tüzhalmi csárda betyárjai Föld- váry Gábor törvényszéki biró terhére követtek el lopást. A vallatások során elkövetett visszaélések folytán a nádor a tisztikar ellen rendelt eljárást. A megbízottak lemondtak megbízatásukról. Féltek a részrehajlás vádjától. —A borsodi tiszt- újítás során Szemere Miklós ellen követtek el merényletet. Ő részrehajlatlanul foganatosította saját ügyében a «tiszti vizsgálódást». De az Szemere volt. Most mások az emberek. A megelőző eljárás formaságainak betartása alkotmány- jogi szükség. «8
