Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
de én azt hiszem, hogy az emberek szabadsága mégis csak felér avval a néhány forinttal, a mibe az ilyen közvetlen szemlélet kerül. Mennyivel helyesebb belátás vezérelte az 1843-iki büntető eljárás javaslatát, a mely 101. §-ában kimondta, hogy a szemlét mindazon esetekben, midőn a bűntett vagy annak bármely körülménye felvilágosítható, meg kell tenni. A Bp. 25. §-a már csak fontos ténykörülményekre nézve engedi meg a szemlét, és nem bármely körülményre, a mi rendszerint arra indítja a legtöbb embert, hogy mintsem magát utólagos kritikának tegye ki: mellőzi a szemlét. És így alig hiszem, hogy valami gyakran alkalmaznák vizsgálóbiráink a Bp. 226. §-ának a 2. bekezdését, amely vázlatokról, rajzokról és fényképek készítéséről szól a vizsgálat során. Ausztriában ezek felette gyakoriak, különösen a gráczi cs. kir. Landesgericht területén, a hol valaha Hans Gross, mint vizsgálóbíró működött. A mi ezek után a vizsgálat anyagának a főtárgyalás anyagához való viszonyát illeti, a Bp. 117. §-ának 2. bekezdése nagyon helytelen alkalmazást nyer a gyakorlatban, a melynek szeme előtt folytonosan az lebeg, hogy a részletek és mellékes körülmények kerülendők. E részben az az elv szokott irány- adóúl elfogadtatni, hogy a vizsgálat csakis azon körülmények megállapítására terjedjen ki, a melyek a vádaláhelyezés, illetve a főtárgyalás elrendelése szakában a Bp. 264. §-a illetve 268. §-a alapján figyelembe vehetők, ellenben mellőzendő mindazon körülmények kutatása, a melyek csak a főtárgyaláson kerülhetnek elbírálás alá. Ezek a körülmények három csoportba sorolhatók. Először a minősítő körülmények, — másodszor azok a beszámít- hatóságot, illetve büntethetőséget kizáró okok, a melyek a vádtanács, illetve az itélőbiróság előtt a Bp. 264. §. 3. pontja, s az erre hivatkozó 268. §. 2. bekezdése szerint nem érvényesíthetők, — minők a jogos védelem, a végszükség, valódiság bizonyítása, a saját vagyon felgyújtása, — végül a súlyosító és enyhítő körülmények. A bűnvádi perrendtartás közkézen forgó commentárja e e részben azt az álláspontot foglalja el, hogy a minősítő körülmények felveendők a vizsgálat során. Vannak azonban a gya22 58
