Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
13 kiteqed es így rendelkezésére állanak mindazon eszközök és adatok, a melyek helyesen alkalmazva a kívánt sikert biztosíthatják. Szükségesnek vélem azonban, hogy a perrendtartásnak a lefoglalás, letartóztatás, házkutatás, motozás és a szemlével járó számos formalitása egyszerűsíttessék, miután részemről nem az alakiságban, hanem a becsületes és buzgó munkában látom a sikert.» Ezzel áttérek a vizsgálatok kérdésére. Foglalkozom mindenekelőtt magának a vizsgálóbírónak az állásával. A bűnvádi perrendtartás vizsgálóbírót tulajdonkép csak a törvényszék kötelékében ismer. A kir. törvényszék vizsgáló- birája az, a kinek hatáskörébe a törvénynél fogva az összes vizsgálatok elsőfokúlag tartoznak. A járásbíróságnak csupán vizsgálatot teljesítő bírája van, a kit a vizsgálat csak a vádtanács megbízása alapján, de nem hivatali állásánál fogva illet, mint a vizsgálóbírót. Tőle a Bp. 110. §-a alapján e külön megbízás bármikor, indokolás nélkül visszavonható, míg a törvényszéki vizsgálóbírótól semminémű ügy, a Bp. 64. §-ában foglalt kizáró okot és a 68. §-ából folyó mellőzés esetét kivéve, a míg vizsgálóbíró el nem vonható. A törvényhozó a vizsgálóbíróban egy sajátos hivatást betöltő bírói személyt contemplált, ki ura a törvényszék területén lefolyó összes bűnügyeknek a vizsgálati stádiumban. Jól jutott ez kifejezésre a szervezeti szabályokban is. Mert míg egyéb bírói functiók elosztása a törvényszék elnökének szabad rendelkezése alá esik, addig a vizsgálóbírót az igazságügyminiszter rendeli ki, még pedig «a vizsgálóbírói teendőkre képzettségüknél, nyelvismereteiknél és egyéb személyes tulajdonaiknál fogva legalkalmasabb egyének közűi.»* Ehhez képest az 1891. évi XVII. t.-cz. 33. §-a, illetve az azt megvalósító B. Ü. Sz. 11. §-a a vizsgálóbíró mellé valóságos külön hivatalt szervezett: «a törvényszék elnöke a vizsgálóbíró mellé egy vagy több albirót, valamint segédéül egy vagy több törvényszéki jegyzőt vagy aljegyzőt rendel ki.» * Az 1899. évi 3700. J. M. E. számit rendelettel kibocsátott Bűnt. 0. Sz. 7—8. §-a. 49
