Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Kármán Elemér: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban [238., 1904]
8 пак, a kár nagyságának stb. megállapítása, ez már a vizsgálóbírónak lehet csak kötelessége. Avagy ha emberhalál esett s a tettes bevallja bűnét, a nyomozás kimerítette feladatát. Annak a megállapítása, hogy ő jogos önvédelemben járt-e el ? hogy évek óta tartó ellenségeskedés hozta erős felindulásba ? — ezt csak a vizsgálat tisztázhatja. És így mi sem ellenkezik jobban a törvény szellemével, mint — a miről határozott tudomásom van, hogy némely ügyészség jogos önvédelem czímén a Bp. 101. §. 1. p. alapján már megszünteti a nyomozást. Mind e példákat annak az illustrálására bátorkodtam felhozni, tisztelt Teljes-ülés, hogy megvilágítsam azt, hogy a nyomozás súlypontja mindig csak az u. n. tárgyi tényálladék körül forog.* Maga a Bp. 117. §-a is csak a vizsgálóbíróra nézve írja elő a kötelességet, hogy «hivatalból, indítvány bevárása nélkül is köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, melyek a való tényállás megállapítása s a tettes és részes kinyomozása végett szükségesek.» A nyomozásra nézve ez sehol sincs előírva. Nem mondom azt, hisz ez absurdum lenne, hogy a tettes felfedezése nem a nyomozás feladata, mert hisz vizsgálat is csak meghatározott egyén ellen rendelhető el a Bp. 106. §-ának 1. bek. értelmében. De azzal, hogy a nyomozás bűncselekményt derített fel és alapos gyanút szolgáltatott: tájékoztatta a vádlót a vádemelés kérdésében. Ellenkezik tehát a Bp. 83. §-ának 2. bekezdésével az a gyakorlat, a mely e határokon túl a nyomozás keretében mindazon adatok egybegyűjtését czélozza, a melyek az egész bűnper anyagát kimerítik. Ellenkezik ez azzal a fentebb előadott elméleti megállapításunkkal, a mely szerint a közigazgatás feladata a megelőzés és evvel kapcsolatban csakis a meg nem előzött tettek pro- ducálása a bíróság elé, de gyakorlati szempontból egy rendkívüli anachronismus, a mely Horváth Boldizsár halhatatlan művének: a közigazgatás és a bíráskodás elválasztásának negyedik évtizedében a bűnvizsgálatot — mert hiszen ez az ilyeténkép kiszélesített nyomozás tartalma nem más, mint a vizsgálaté — ismét azokra a közegekre bízza, a kik vasban * Székács Ferencz. A magyar büntető eljárás kézikönyve. Budapest, 1887. 29 1. 44
