Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Almási Antal: Törvényes kötelmek a tervezetben [237., 1904]
I. A magánjogi Tervezet a jogi tényállások kezelési technikájában ugyanazon eljárást igyekszik követni, mint a német törvény : általános tényálláscsoportokat vesz szemügy alá, hogy általános és elvileges alapon joghatásokat adhasson. A német törvényben ezen módszer többek között az egyoldalú jogügyleteknek mintegy újbóli felfedezését eredményezte. A magyar Tervezetben már az igyekezet maga — noha az nézetem szerint nem sikerült is — a jogi tényállások tanát hatalmas lépéssel előbbre vitte, hiszen csak ennek köszönhetjük a magánjogilag tiltott cselekmény általános fogalmát. Sajátságos csak az, hogy a Tervezet (915. §.) és az Indokolás (III. k. 7.1.) a magyar kodifikacionalis bizottság eme legnagyobb vívmányát fel nem ismerik és azt hiszik, hogy a Tervezet a német polgári törvénykönyvtől abban különbözik, hogy a magánjogilag tiltott cselekményt általános kötelmi alappá emelte, — minek épen ellenkezője áll. Általános kötelmi alap t. i. csakis azon ténycsoport, melynek akármely tényegyedéből kötelem származik akkor is, ha csupán a tényállás fajra vonatkozó jogtétel van az objectiv jogforrásba iktatva, ezen concrét tényállásegyedről azonban abban nincs is szó. Legtypikusabb példái a nem nevesített szerződések, melyek köteleznek, mert hogy szerződések és a szerződések kötelező ereje a törvényben nyíltan (Magyar Tervezet 915. §. német törv. 305. §. stb.) vagy hallgatólag általában el van ismerve. Az általános kötelmi alap jellemző vonása tehát, hogy a tényállásfajt elismerő jogtétel, minden más, a tényállás egyedre vonatkozó külön tétel nélkül is kötelezővé teszi ez utóbbit. В helyett azonban a magánjogilag tiltott cselekményt tár1* ■3
