Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Vavrik Béla: Közgyűlési megnyitó beszéd a Magyar Jogászegylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából [243., 1905]
7 emlékeiket őrizzük, első sorban a nagy jogászét ki annak megteremtője volt. Nem tudom honnan, de emlékezetemben maradt egy szép mondás, melyet a reágondolásnál el nem hallgathatok: a véreseppek — így szól — melyeket a hazája szabadságáért küzdő hős elhullatt nem becsesebbek, mint azok az átvirrasztott éjjelek, melyeken lelkének és elméjének kincseit feltárva, és csöndes, de erőt emésztő munkásságban összegyűjtve rakja le a haza oltárára. Ez volt ő. Egy kis lelkes sereg követte a vezért, telve tetterős önbizalommal, buzdítva a czél nagyságától. Mint az eredmény megmutatta, nem volt kárba veszett fáradozás. És a midőn lelkűnkben fölelevenedik egyletünk megalkotójának dicsőséges emléke, ugyanakkor szemeinkben felvillannak azok a fénypontok is, melyek munkás életének egész valóját beragyogták: a hit nemzetünk életrevalóságában, a remény jövőnk nagyságában és a tudomány igaz szeretete. A midőn pedig mi folytatjuk a munkát azon az úton, melyen az ösvénytörők megkezdették, becsületes igyekezettel és férfias kitartással, legyenek azok a fénypontok továbbra is a mi szellemi várunk erősségei. A távozókat pedig új hívek követték. Éppen abban áll a szervezett társaságok nagy jelentősége, hogy az egésznek fennállása és működése független az egyes tagok lététől, távozásuk habár gyakran fájdalmas, nem hagy hézagot az egésznek teljességében, a munka folytonossága nem szenved megszakítást, a kitűzött közös czél, a múltnak buzdító hagyományai és sikerei megőrzik az egységes szellemet. * Tisztelt Közgyűlés ! Egyletünk munkásságának túlnyomó gyakorlati irányánál fogva a tulaj donképeni elméleti kérdések fejtegetése szűk körre szorítkozott, bár jól tudjuk, hogy nincs oly gyakorlati kérdés a jogban, melynél az elmélet álláspontját mellőzni lehetne. A jogtudomány kiválóan rendszeres természeténél fogva, a jogász alapos elméleti tudás nélkül hasonló az iránytű nélkül haladó hajóshoz, tétovázás lesz a sorsa és ha czélhoz jut is, ezt inkább a véletlen játékának, mint saját érdemének köszönheti.
