Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Vavrik Béla: Közgyűlési megnyitó beszéd a Magyar Jogászegylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából [243., 1905]

Tisztelt Közgyűlés! A ki nálunk az utóbbi néhány évtized tevékenységét a jogtudomány és törvényhozás mezején figyelemmel kisérte örömmel tapasztalhatta, hogy itt is új pezsgő élet nyílt meg. Új eszmék, új életirányok, új feladatok vonultak fel a szemhatáron és követeltek érvényesülést, nem tűrve tovább az elodázás kényelmes elbánását. A haladás vágya, a tökéletesedés nemes ösztöne erőt vett a munka emberein, kik számos oly eredményt vívtak ki, mely örökbecsű marad nemzetünk művelődés-történetében.

Egyletünk is ennek a hatalmas mozgalomnak köszöni létét. Az erők tömörülése által hatékonyabb közreműködés volt várható a jogrendnek a kor követelményeihez mért kialakításában, egy új tudományos központ hatása kifelé kedvezőnek ígérkezett az általános jogélet fejlődésére. Figyelembe kellett venni különösen azt is, hogy midőn valamely tudományág fejlettségének már magasabb fokát érte el, annak további sikeres működése főleg monografikus munkásság útján halad előbbre. A részletekbe bemélyedés által jutunk a dolgok lényegének alapos megismeréséhez, a rendszer ezekből épül fel. A tudományok, mint Trendelenburg mondja (Logische Untersuchungen), az által nőttek nagygyá, hogy a kutató erők az egyes részekkel foglalkoztak, nem közvetlenül az egészszel. A korlátolt erő elegendő volt a korlátolt tárgynak. Nálunk a jogtudomány monografikus művelése a legújabb időkig igen szűk határok közt mozgott, — a hol olvasóközönség nincs, ott a tudományos munka is csak gyéren terem; ily helyzetben nagy szolgálatot tesz a helyes úton haladó egyleti működés kisebb terjedelmű értekezéseknek sokszorosítása és terjesztése által, mely a szerzőtől nem kíván anyagi áldozatot, és melylyel az érdeklődést fölébreszti és a hozzáférhetést megkönnyíti.

Az egyleti életnek természete, hogy elevenebb mozgásba hozza a szellemi erőket, az egymásra hatás termékenyíti az elméket, elősegíti az egészséges fejlődést, és tág tért nyit a vélemények kibontakozásának, melyeket a külömböző szempontokból kiinduló bírálat tisztító tüzének veti alá. Mert a tudománynak is harcz az eleme; csakhogy ezen a csatatéren nincs teljesen elbukott, mert a legyőzött egyik tényezőjévé válik a győztes sikernek.

5